Végigszívtam a pécsi filmszakot, elvileg mozgóképismeretet már taníthatok, de inkább újságíró lettem, mert abból meg lehet élni, és így a jövő nemzedéke is jobban jár. Kedvenc filmem a Superbad és az Anchorman (A híres Ron Burgundy legendája), valamint természetesen a Nincs kettő négy nélkül. Állítólag csúnyán tudok nézni arra, aki nem bírja Terrence Malicket vagy Gaspar Noét. Írok még a Filmvilágba is amúgy, van egy boxerem, és illegálisan teszek elérhetővé különböző zenéket.

Pernecker Dávid írásai
(143)

Országomat egy koncertért! – Nicholas Stoller: Get Him To The Greek / Felhangolva

Két évvel a Forgetting Sarah Marshall után Nicholas Stoller rendező végre bemutathatja az akkor még csak egy őrületes mellékszereplőként nevettető Aldous Snow karakteréhez ígért mellékvágányt. A kérdés nyilvánvalóan az, hogy Snow karaktere rejt-e magában annyit, amitől húzós, szerethető főszereplővé lehet. Röviden: igen.

2010. szeptember 29.

A távolságot, mint üveggolyót… – Nanette Burstein: Going the Distance / Hétmérföldes szerelem

Az eddig tisztán dokumentumfilmes múltú Nanette Burstein első játékfilmjében a távkapcsolatok rejtelmeit vizsgálja a romantikus vígjáték finoman szólva is lenézett és örök gyermekiségre ítélt műfajának perspektívájából. Garrett (Justin Long) és Erin (Drew Barrymore) története azonban talán képes rámutatni e műfaj méltatlan háttérbe szorítottságára és alulértékeltségére.

2010. szeptember 15.

Fuss, római, fuss! – Neil Marshall: Centurion / A kilencedik légió

Neil Marshall 2005-ben az új brit közönségfilm jelentősebb alakjai közé került Barlang (The Descent) c. méltán elismert horrorjával. Mindezt majdnem teljesen lerombolta a félresikerült Végítélettel (Doomsday), mely nulla tempóval és arányérzékkel megátkozott, már-már paródiaszerű fércfilm lett, szégyent hozva a poszt-apokaliptikus akciófilm műfajára. A kilencedik légió épp ezért presztízsfilm: csak megtekintése után tudunk érdemben nyilatkozni Marshall rendezői képességeiről.

2010. szeptember 06.