Végigszívtam a pécsi filmszakot, elvileg mozgóképismeretet már taníthatok, de inkább újságíró lettem, mert abból meg lehet élni, és így a jövő nemzedéke is jobban jár. Kedvenc filmem a Superbad és az Anchorman (A híres Ron Burgundy legendája), valamint természetesen a Nincs kettő négy nélkül. Állítólag csúnyán tudok nézni arra, aki nem bírja Terrence Malicket vagy Gaspar Noét. Írok még a Filmvilágba is amúgy, van egy boxerem, és illegálisan teszek elérhetővé különböző zenéket.

Pernecker Dávid írásai
(154)

Veszett harag, vak undor és celluloidpazarlás – Az Országos Diákzsűri jelentése a II. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál játékfilmes versenyprogramjáról

A II. CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál megnyitó ünnepsége előtt már rengetegen álltak a vörösnek csak leegyszerűsítve nevezhető szőnyegen. „Press” és „VIP” reprezentánsok, szervezők és megannyi, létbiztonságot és önbecsülést nyújtó papírtól mentes közönséges érdeklődő tolongott az Uránia mozi bejárata előtt. Kollektíve akart túl lenni mindenki a kötelező beszédeken, köszönetnyilvánításokon, s a mindig kínos, suta angol gyorsfordításokon.

2010. október 13.

Országomat egy koncertért! – Nicholas Stoller: Get Him To The Greek / Felhangolva

Két évvel a Forgetting Sarah Marshall után Nicholas Stoller rendező végre bemutathatja az akkor még csak egy őrületes mellékszereplőként nevettető Aldous Snow karakteréhez ígért mellékvágányt. A kérdés nyilvánvalóan az, hogy Snow karaktere rejt-e magában annyit, amitől húzós, szerethető főszereplővé lehet. Röviden: igen.

2010. szeptember 29.

A távolságot, mint üveggolyót… – Nanette Burstein: Going the Distance / Hétmérföldes szerelem

Az eddig tisztán dokumentumfilmes múltú Nanette Burstein első játékfilmjében a távkapcsolatok rejtelmeit vizsgálja a romantikus vígjáték finoman szólva is lenézett és örök gyermekiségre ítélt műfajának perspektívájából. Garrett (Justin Long) és Erin (Drew Barrymore) története azonban talán képes rámutatni e műfaj méltatlan háttérbe szorítottságára és alulértékeltségére.

2010. szeptember 15.

Fuss, római, fuss! – Neil Marshall: Centurion / A kilencedik légió

Neil Marshall 2005-ben az új brit közönségfilm jelentősebb alakjai közé került Barlang (The Descent) c. méltán elismert horrorjával. Mindezt majdnem teljesen lerombolta a félresikerült Végítélettel (Doomsday), mely nulla tempóval és arányérzékkel megátkozott, már-már paródiaszerű fércfilm lett, szégyent hozva a poszt-apokaliptikus akciófilm műfajára. A kilencedik légió épp ezért presztízsfilm: csak megtekintése után tudunk érdemben nyilatkozni Marshall rendezői képességeiről.

2010. szeptember 06.