1980-ban születtem Budapesten, de a főváros melletti Solymár tősgyökeres lokálpatriótája vagyok. A 80-as években nyugatról beszerzett videolejátszó és a községi búcsúkban kapható kalóz-, hangalámondásos klasszikus művek szerettették meg velem a filmművészetet. A 2000-es évek elején amatőrfilmeket is készíttetem. 1998-ban szerzett szakács szakmámat 2003-ban Pécs városáért és főleg annak egyetemén működő történelem – filmelmélet és filmtörténet képzésért hagytam el. Több OTDK-n, konferencián is sikeresen részt vettem, tartottam előadást a Sapientia Egyetem Médiakonferenciáján, valamint tagja voltam a 36. Magyar Filmszemle és a Pécsi Filmünnep diákzsűrijének is. 2000 óta foglalkozom újságírással, azon belül is filmkritikával. 2012-től a Pécsi Tudományegyetem történelem szakának doktori képzésében is részt vettem, ahol figyelmem az „Oral History” felé irányult. Ezután ismét több országos és nemzetközi konferencián, 2012-től a pécsi egyetemi képzésében (időszakosan) előadóként is részt veszek. Írásaim a Képmás magazinban, az Iskolakultúrában, a Filmkultúrában, a Hitelben, a Napútban, a Korallban, www.terasz.hu-n, a www. filmtett.ro-n és a www.magyar. film.hu-n és a Virage filmes magazinban jelentek meg, valamint más helyi lapokban is. Az újságírás mellett a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által közösen létrehozott Vidékkutató Témacsoportjának tagja vagyok. Fő tevékenységemet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában végzem, ahol referensként dolgozom.

Ritter György írásai
(125)

Gelman-kommentár, ahogyan mesteremberek előadják Jeles András betanításában – Jeles András: Álombrigád (1983)

Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983).  A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.

2019. október 26.

Gyerekjáték – Jeles András: Angyali üdvözlet (1984)

Jeles András harmadik (bemutatás szerint második) nagyjátékfilmjében nem kortárs társadalmi nihilizmust (A kis Valentino, Álombrigád), hanem lételméleti világdrámát rendezett: a Madách-féle Az ember tragédiáját tízévesekkel ültette vászonra. Ám experimentalizmusán és az álom motívumának felhasználásán nem változtatott, miképpen üzenete komorságán sem.

2019. szeptember 07.

Fábiánék szembesülései – Fábri Zoltán: Magyarok (1978)

Fábri Zoltán őszikéinek egyik lesikerültebb ciklusa a szabolcsi szegényparaszti Fábián család nemzedékeiről mesélő filmkettőse. Az apa első világháború utáni tragédiája (Fábián Bálint találkozása Istennel, 1981), s a fiú második világégés alatti rezignált vendégmunkás-története közül utóbbit forgatta le előbb a direktor. A Magyarok gyártásra beadott egyoldalas szinopszisa szerint a film szereplői „alacsony tudatszintű emberek, de természetes ösztöneik, ősi igazságérzetük… állásfoglalásra készteti őket, a döntő helyzetekben az áldozatok mellé állnak.”

2019. augusztus 10.

Semmire(fel)ke(l)lők – Kárpáti György Mór: Guerilla

Az 1849-es elbukott önvédelmi háború utáni elkeseredett ellenállást és megtorlást tucatnyi magyar filmes próbálkozás adaptálta már. A modernista Jancsótól (Szegénylegények, 1965) a romantikázó Lugossy Lászlón (Szirmok, virágok, koszorúk, 1984) át András Ferencig (Vadon, 1989) széles a paletta. Kárpáti György Mór filmje a demitizáló szállal szerette volna erősíteni a repertoárt, de mivel csak alibiként használta fel a korszakot, ezért semmit nem sikerült hozzátennie.

2019. március 01.

Hatvanadix – Asterix évtizedei

A két rettenthetetlen gall harcos, Asterix és Obelix kalandjait immár 60 éve élvezhetjük. René Goscinny és Albert Uderzo kettőse hivatalosan 37 képregényben, tíz rajzfilmben és négy élőszereplős moziban állt ellen a római főségnek. A jubileum ugyan csak októberben lesz, ekkor – a már moziba került legújabb, különleges animáció után – kerül a boltokba a duó 38. kalandja is. Emiatt is érdekes áttekinteni az armoricai helyzetet.

2019. február 08.

„Dász Bót” – Thomas Vinterberg: Kurszk

A tengeralattjáró tereit vélhetően azért kedvelik a filmesek, mert szűk zárványa jó horror-placc, katonai miliője pedig politikai „színpada” is lehet egy szókimondó drámának. A 2000 nyarán robbanás következtében szerencsétlenül járt orosz Kurszk-legénység történetének filmváltozata egyszerre hordozhatná mindkét zsáner ígéretet, de inkább megelégszik a középszerrel.

2019. január 18.

Don Juan, a dán királyfi – Cserhalmi György aránytalan portréja

Cserhalmi örök nyughatatlanként jelent meg a ’70-es évek elején a színpadon és a filmvásznon. Hamlet, Don Juan és Coriolanus szerepében ünnepelte a kritika. A ’80-as években Jancsó, Bódy, Lugossy, András és Tarr „állandó” színésze, majd szinte alkotótársa lett. A rendszerváltás generációjának is meghatározó alakja maradt. Színházcsináló, aki idén, halkan ünnepelte hetvenedik születésnapját.

2018. október 04.

Gyújtópontőr – A 90 éve született Zolnay Pál portréja

A gyújtópont az a „hely” a kamerában, ahol a gyűjtőlencse által megtört, homorú tükrön visszaverődő fény egyesül. Zolnay Pál filmjeiben elvontan soha nem ezt a pontot, hanem a visszaverődést, a fény útját figyelte. Számára a film folyamat volt, egy állandóan születő mozgóképvers.
2018. március 26.