1980-ban születtem Budapesten, de a főváros melletti Solymár tősgyökeres lokálpatriótája vagyok. A 80-as években nyugatról beszerzett videolejátszó és a községi búcsúkban kapható kalóz-, hangalámondásos klasszikus művek szerettették meg velem a filmművészetet. A 2000-es évek elején amatőrfilmeket is készíttetem. 1998-ban szerzett szakács szakmámat 2003-ban Pécs városáért és főleg annak egyetemén működő történelem – filmelmélet és filmtörténet képzésért hagytam el. Több OTDK-n, konferencián is sikeresen részt vettem, tartottam előadást a Sapientia Egyetem Médiakonferenciáján, valamint tagja voltam a 36. Magyar Filmszemle és a Pécsi Filmünnep diákzsűrijének is. 2000 óta foglalkozom újságírással, azon belül is filmkritikával. 2012-től a Pécsi Tudományegyetem történelem szakának doktori képzésében is részt vettem, ahol figyelmem az „Oral History” felé irányult. Ezután ismét több országos és nemzetközi konferencián, 2012-től a pécsi egyetemi képzésében (időszakosan) előadóként is részt veszek. Írásaim a Képmás magazinban, az Iskolakultúrában, a Filmkultúrában, a Hitelben, a Napútban, a Korallban, www.terasz.hu-n, a www. filmtett.ro-n és a www.magyar. film.hu-n és a Virage filmes magazinban jelentek meg, valamint más helyi lapokban is. Az újságírás mellett a MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által közösen létrehozott Vidékkutató Témacsoportjának tagja vagyok. Fő tevékenységemet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában végzem, ahol referensként dolgozom.

Ritter György írásai
(125)

Buta Ben-Hur – Timur Bekmambetov: Ben-Hur

Örökzöld húsvéti programnak számít a polgárháborús veterán, Lewis Wallace vaskos regényének Oscar-rekorder verziója, a Ben-Hur (1959). Ám, ha valaki elolvassa az eredetit, rájöhet, alaposan húztak a történetből. Az ősfilm kocsiversenye mentes volt az ’50-es évek naiv trükkjeitől, komolynak és véresnek tűnt. A mai CGI-orgiák világában egy hasonló realista megoldás akár az egész filmet is elviheti a hátán. Emiatt tehát nem istenkísértés remakelni e klasszikust. A félelemre inkább Timur Bekmambetov (Abraham Lincoln, a vámpírvadász, 2012) személye adta az okot. Nem is hiába.

2016. augusztus 21.

BRD, BRD über alles…! – David Wnendt: Er ist wieder da / Nézd ki van itt

A magyar felmenőkkel is büszkélkedő Timur Vermes 2012-es regényében (magyarul: Nézd ki van itt) Adolf Hitler visszatér a mai Németországba. A regény hatalmas sikert aratott, és Magyarországon is jól fogadta a kritika. Pedig nálunk Moldova György már 1973-ban eljátszott a Führer visszatérésének gondolatával (Titkos záradék), és ha sorait elolvassuk, zavarba ejtő dramaturgiai hasonlóságokat fedezhetünk fel a filmmel; az egzotikus betyártúra, a szatirikus filmforgatás mintha mind-mind visszaköszönnének David Wnendt „adaptációjának” képkockáiról. S a hazai nézők talán pont emiatt egy kicsit másképpen is nézhetik ezt az alkotást.

2016. július 27.

Fáradt Dekameron – Paolo és Vittorio Taviani: Maraviglioso Boccaccio / Csodálatos Boccaccio

A filmművészet virágkorának még alkotó nagy doyenjei közül kevesen vannak már közöttünk (Olmi, Bellocchio, Zeffirelli). Késői műveiken a fáradtság jelei látszódnak, mégis érdemes odafigyelni rájuk, hiszen a filmkészítés talán utolsó olyan szerzői ők, akik még teljesen a kép művészetének gondolták a mozit, és e módszer szerint forgatták filmjeiket. A Taviani fivérek „őszikéikben” e miliőnek állítanak „emléket”, s mankóként a nagy klasszikusokat (Tolsztoj, Shakespeare) hívják segítségül – ezúttal Boccacciót.

2016. június 16.

Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia

A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.

2016. május 10.

Jorge atya fél élete(i) – Beda Docampo Feijóo: Francisco – El Padre Jorge / Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig

A szentek életéről és karizmatikus egyházi személyekről készült, többnyire tévéfilmes eszközökkel operáló alkotások dömpingje az utóbbi időkben szinte szubzsánerré fejlődött. Céljuk – a középkori legendákhoz hasonlóan –, a kiválasztott személy életének vallásos érzületű, szentimentális, tanító jellegű bemutatása. E mozgóképek sorában vannak kiemelkedő és kevésbé sikerült, dagályos alkotások is. Az első dél-amerikai pápa népszerű személye szinte ordított egy ilyen presztízsfilm legyártásáért. Kérdés azonban, hogy a zsáner mérlegének melyik tányérját izmosítja a Ferenc pápa című mozi.

2016. április 04.

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

2015. december 21.

Pacsirták szögesdróton – Gondolatok a Gulág filmes „lenyomatairól”

Andrej Cserkaszov 1927-es Szolovki című szovjet dokuja egy észak-orosz szigetcsoport átnevelőtáboraiba nyújt betekintést. A film egy megrakott bőrönddel érkező csapatot mutat be, majd fokozatosan a tábori élet mindennapjaira helyezi a fókuszát (természetesen a kor propagandisztikus eszközeivel): látni bányamunkát, cipészetet, betakarítást, halászatot. Helyet kap a szórakozás is, sőt egy pillanatra még keresztet vető embereket is meg mer mutatni a kamera. A film felszabaduló „megbocsájtással” és hazatéréssel végződik. A Szolovki-sziget(ek) a Gulág egyik meghatározó táborcsoportja volt, azé a Gulágé, amelyről megannyi irodalmi, de kevesebb filmes feldolgozás született.

2015. november 25.

Egy meg egy, az semmi – Peter Greenaway: Eisenstein in Guanajuato / Eisenstein Mexikóban

Greenaway 2007-es Éjjeli őrjárat (Nightwatching) című rendhagyó Rembrandt-filmportréjában a festő kultikus képéből épített fel egy egész művészportrét, miközben képrejtvényt is feladott nézőinek azzal az intéssel, hogy korunk vizuális szennyezésében érdemes újra a képek mögé látni. A barokkmániás angol rendező új víziója hasonló képlettel kecsegtet: a szovjet montázspápa, Szergej Eisenstein egy sanyarú sorsú, 30-as évek elején zajló mexikói forgatását boncolgatja. De vajon egy újabb kudarcos műből kibontott művészetesztétika, vagy csak az egzotikum érdekelte a rendezőt?

2015. november 16.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.

2015. október 29.

Vörös thriller – Daniel Espinosa: Child 44 / A 44. gyermek

A történelmi események nagy nemzeti ikonjairól többször készült már demitizáló alkotás. Legutóbb például Clint Eastwood A dicsőség zászlajában (Flags of Our Fathers) eredt Joe Rosenthal háborús győzelmi fotójának nyomába. Jevgenyij Haldej híres (többször cenzúrázott) képe azt a szovjet katonát „örökítette meg”, aki 1945 májusában a Reichstagra tűzte ki a vörös zászlót. A kultikus kép valódi szereplőjét sosem sikerült megtalálni. A 44. gyermek e katona sorsának továbbgondolása, ám a történelmi háttér és mítoszrombolás helyett itt inkább a kalandé és a thrilleré a főszerep.

2015. április 20.