Soós Tamás írásai
(127)

Hollywood idézőjelben – George Roy Hill: A nagy balhé / The Sting, 1973

Hill két filmet is forgatott Redford és Newman főszereplésével. A legkülönfélébb műfaji alapanyagokhoz feltűnésmentesen alkalmazkodó direktort többször is jelölték Oscarra: az irónia és a cinizmus nyelvén megfogalmazott, korai filmek iránti nosztalgia (Butch Cassidy és a Sundance Kölyök) még nem, a játékosságot és a szórakoztatás szent célját tökélyre vivő A nagy balhé viszont elvitte az ezért (ki)járó szobrocskát...

2009. október 02.

Túrtad már a lábad Poughkeepsie-ben? – William Friedkin: The French Connection / Francia kapcsolat, 1971

Új-Hollywood a filmtörténet egyik legérdekesebb paradoxonját szolgáltatja: az amerikai és az európai filmkultúra fúziója olyan – valószínűleg ismételhetetlen – pillanatot hozott létre, amikor két értékrend találkozása nem kioltotta, hanem megtermékenyítette egymást, a narratív történetmesélés módszereit és a világgal szembenálló Egyén traumatikus karakterportréját.

2009. szeptember 11.

Reménytelen remény – Yesim Ustaoglu: Pandora'nin kutusu / Pandora szelencéje

Habár a magas- és tömegkultúra mostanság nem éles szembenállásában, hanem többnyire produktív kölcsönhatásában kerül bemutatásra a midcult filmkészítésnek köszönhetően, az mégiscsak ironikus, amikor a kettő közötti hasonlóság a – gyakran jogtalanul – a tömegkultúrához asszociált egyszerűség és felszínesség lesz, az olyan filmeknek köszönhetően, mint például a Pandora szelencéje

2009. augusztus 20.

Pakula-hommage hippi-humorral – Kevin Macdonald: State of Play / A dolgok állása

Összeesküvés, paranoia, igazság, nyomozás, moralitás és újságírók: Hollywood gyakran keverte tetszőleges arányban ezeket a címszavakat, meghatározva az oly divatos politikai thrillerek arculatát. A szerencsétlen magyar című A dolgok állása a 70-es évek hasonszőrű filmjei iránti nosztalgikus igényt nem elégíti ki, de megfelelő érzékkel keveri az összetevőket ahhoz, hogy az utóbbi idők egyik legjobb darabjává váljon az (al)műfajban.

2009. július 02.

Coraline Csodaországban – Henry Selick: Coraline / Coraline és a titkos ajtó

A Karácsonyi lidércnyomás direktora két megkérdőjelezhető minőségű és sikerű munka (James és az óriásbarack, Talpig majom) után a Coraline-nel újra közeledik a bizarr burtoni világképhez, Neil Gaiman horrorisztikus gyerekmeséjének vászonra álmodásával olyan impozáns vizuális világot teremtve, amely egyszerre ünnepli a stop-motion technika reneszánszát és a 3D rehabilitációját.

2009. április 09.

Giccstabló – Yannis Smaragdis: El Greco

Egyén és intézmény, művész és egyház, fény és sötétség szembenállását dolgozza fel a magyar–görög koprodukcióban készült El Greco. Teszi mindezt azonban olyan mértékű naivitással, amely maximum az első némafilmek korában aratott volna sikert kiszámítható klisékbe oltott giccses heroizmusával.

2009. február 18.

A szerelem mítoszát dagasztva – Baz Luhrmann: Ausztrália

Luhrmann ezúttal hazája történelméből farigcsál grandiózus mítoszt, továbbra is következetesen adagolva rendezői ars poeticáját. A Moulin Rouge tragikus tündérmeséjét hátrahagyva, ezúttal a történelmi eposz mezejére kalandozott gyönyörű színésznőjével, Nicole Kidmannel, hogy Ausztráliába kalauzolja idealista hívőit.

2009. január 12.