Soós Tamás írásai
(139)

Zajterrorizmus – Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson: Sound of Noise / Zajháborítók

6 dobos, 4 terrortámadás, 3 klipszekvencia és 1 geg a Zajháborítók mérlege, amely nyugodtan pályázhat „az év legeredetibb abszurditása” címre. A skandináv nagyvárost zajszimfóniákkal terrorizáló zenészek regéje a politikai szatíra, a rendőr-vígjáték és a fantáziamese között egyensúlyoz, ám sokszínűsége ellenére is fő hübrisze, hogy inkább a zenei, mint a filmes kreativitás non plusz ultrája.

2011. szeptember 07.

Glamúrból fantomlétbe – Az MGM stúdió története III.

Habár az amerikai álmok melegágyának és sikersztorijának számító MGM az 50-es években látszólag második aranykorát érte, az évtized második felétől lassú, de biztos hanyatlásba kezdett. Neve az Oscar-díjak helyett a gazdasági rovatok főszereplője lett, ám a szomorú leépülés mögött továbbra is változatos MGM-portré rejlik.

2011. január 31.

Aranykor a szivárvány alatt – Az MGM stúdió története II.

A 30-as évek elején megkezdődött hatalmi és személyi változások 10 év alatt a stúdió profilját is megváltoztatták: a 30-as évek végén a sztárgárda, a 40-es végére pedig a produceri szekció is lecserélődött. Azonban a változások és a válság ellenére az MGM Hollywood első számú stúdiójának számított.

2011. január 28.

Egy birodalom születése – Az MGM stúdió története I.

A nagy stúdiók Tiffanyjának kikiáltott MGM története, berendezkedése, újításai és profilja Hollywood aranykorának sorsfordulóit és „művészetfilozófiáját” tükrözi. Az eszképista szórakoztatással és a sztárok hadával egyenértékű MGM neve egyet jelentett ezzel a korszakkal, azonban sajátos önmitológiája és nosztalgikus-konzervatív értékrendszere mégis összetettebb képet és sajátos pozíciót biztosít a stúdiónak, mintsem hogy pusztán kor felnagyított szimptómája legyen.

2011. január 26.

Realizmus, hazugság, videó – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek I.

A Blair Witch Project hisztérikus sikere a kritikusok körében fanyalgók, a pénztáraknál pedig dollármilliók sorát termelte ki. Mára áldokumentarista mitológiáját éppúgy kívülről fújjuk, mint a kreatív, vagy copy-paste-mechanizmust alkalmazó epigonok hibáit is. A jobb esetben intenzív horrorélményen felül azonban e filmek társadalomkritikáról, a valóság „posztmodern” paradoxonjáról, ill. a kamera hétköznapi szerepéről is mesélnek.

2010. november 26.

Hasznos az ördögűző a háznál – Jaume Balagueró & Paco Plaza: [REC] 2

Míg a [REC] a szinte osztódással szaporodó „found footage”-alom kötöttségeiből és stilisztikájából az utóbbi évek egyik legizgalmasabb klausztrofób akció-horrorját hozta ki, addig a folytatás egy természetfeletti csavarral és a megszorítások hátrahagyásával rajzolta át a franchise alműfaji térképét. A [REC] 2 a Youtube-generáció és a „first person shooter”-fanatikus nemzedék esszenciális horrorfilmje.

2010. május 25.

Harvey és Bob nagyban játszik – A Miramax stúdió története II.

A Szex, hazugság, videó sikerére mindenki felfigyelt. A függetlenfilm pár év alatt az intellektuális tömegek ópiuma lett: a látványorientált, gyakran „ostoba” hollywoodi megapicek ellentétének kiáltották ki, amely ötletes, különc, egyedi, ám mégis fogyasztható. A függetlenek azonban egyre inkább függővé váltak: nem Hollywood, hanem a siker függőivé – a bevételt és a sikert nem feltétlenül a film esztétikai értéke, hanem a film pozicionálása hozta el.

2010. május 17.

Szex, művészet, Miramax: a függetlenség (h)arcai – A Miramax stúdió története I.

A Miramax szenzációkkal tarkított felemelkedése, pénzügyi és Oscar-sikerei, márkanevének kiárusítása, majd csendes bukása: az amerikai független film parabolája. A Weinstein testvérek filmmágusként, ellentmondásos médiasztárként, mindenható és aranykezű producerként vonultak be a köztudatba. Ők a filmtörténet utolsó stúdiómoguljai.

2010. május 14.