1989-ben születtem Gyergyószentmiklóson, de nevelésem nagyrésze Csíkszeredában zajlott le.

Négy évet tanultam a Sapentia Film-fotó-média szakán, ebben az időben kezdtem el érdeklődni a kritika műfaja iránt.

Az egyetem elvégzése után, 2011-ben teljesen áttértem a film gyakorlati oldaláról az elméletire. Kulturális tematikájú cikkeim a Filmtett mellett a vásárhely.ro portálon jelennek meg 2012 óta.

Szabó R. Ádám írásai
(87)

Filmek háborúja – Michel Hazanavicius: Le redoutable

Karácsony környékén vannak olyan filmek, amelyek abban a nem túl irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a legújabb Csillagok háborúja-résszel kell megküzdeniük a mozikban – máshol nem tudom, de Marosvásárhelyen szó szerint is. A Jean-Luc Godard-ról készült életrajzi film vetítésén ugyanis csak akkor nem szólt John Williams űroperájának zenéje, amikor Louis Garrel és kompániája túlordibálta azt, a ’68-as párizsi diáktüntetések teljes erejével.

2017. december 19.

Sci-fin innen, trutyin túl – Liam O’Donnell: Beyond Skyline

Néha kellenek a rossz filmek, mert emlékeztetnek arra, hogy milyen is, amikor helyette egy jó filmet nézünk; s ha olyan sok helyről nyúlt ötleteket egy sci-fi, mint a Beyond Skyline, remek kiindulópont lehet a jövendőbeli filmnézésre: sok jó, meg- és újranézendő sci-fit fog eszünkbe juttatni, ami jobban tárgyalja ugyanazokat a témákat.

2017. november 07.

BáThorodik szórakoztatni – Taika Waititi: Thor: Ragnarök

Még mindig nem jött el a képregényfilmek Ragnarökje, a Marvel-szekér roboghat tovább – Thor és barátainak legújabb kalandjai nemhogy lassítanák a tempóját, de újabb lendületes lökést adnak a kifulladás jeleit még mindig nem mutató franchise-nak és műfajnak.

2017. október 30.

Lengyel szinkronnal is fogyasztható – Dean Devlin: Geostorm / Űrvihar

Emlékszel, milyen vagány volt, amikor Holnapután jött az ár, és elborította New Yorkot? Na és arra, amikor John Cusack egy limuzinnal menekül az öt évvel ezelőtti világvége elől? Ha szeretnéd megnézni mindezeket a filmjeleneteket megrágva, megemésztve és összeturmixolva egy kis Csillagok közöttel, Gravitációval, Függetlenség napjával, Armageddonnal, A maggal, nyakon öntve globális felmelegedéssel és egy halom sztereotípiával, mindezt megfűszerezve Leonidász királlyal és Hitler titkárnőjével több, mint másfél óra hosszúra nyújtva, most megteheted. Juhéj.

2017. október 23.

Díszköltészet és unalom – Pablo Larraín: Neruda

Történelmi szereplőkről életrajzi filmet készíteni rizikós dolog, az ilyesfajta filmek sokszor abba a hibába esnek, hogy túlságosan ragaszkodnak a saját maguk által gondolt mondanivalójukhoz, és teszik mindezt adott történelmi személy valós életrajzának a kárára (pl. Oliver Stone szinte bármelyik biopicje, de leginkább a Nixon), és legtöbbször ömlengős, saját fontosságában arrogánsan magabiztos, háromórás eposzok születnek belőlük.

2017. augusztus 30.

Az istenek nem estek a fejükre – Bryan Fuller, Michael Green: Amerikai istenek / American Gods

Szex, erőszak, mitikus lények – a Trónok harca által uralt sorozatérában egyre-másra születnek az egyszerű történeti alapokra helyezett koncept-klónok, és látszólag az idén tavasszal kezdődött Amerikai istenek első évada is beletartozik ebbe a körbe, hiszen a fentebb felsoroltak közül mindegyik igaz rá, ha csak felületes szinten szemléljük a sorozatot. Második látásra (és nézésre) azonban hamar eloszlanak a hasonlítások – ez a sorozat teljesen más, hangulatában, zenéjében, párbeszédeiben, képiségében, mint bármilyen más mostani „trónkövetelő”.

2017. augusztus 19.

A Ház mindig nyer – Andrew Jay Cohen: The House / A szerencse háza

Vannak olyan filmek, amiknek ha egyedül érkezel a péntek délutáni vetítésére, várnod kell még legalább két nézőre, másképp be sem indítják a vetítőt. Én ezúton szeretnék köszönetet mondani annak a két gyanútlan pénteki nézőnek, akivel együtt megtekinthettem a moziban egy méltányosan elfelejtett, humortalan komédiát, senki kedvenc humoristájával, Will Ferrellel.

2017. július 11.

Hagyjuk megfulladni – Seth Gordon: Baywatch

Baywatch, 2017. Két dolog, aminek semmi köze nem kellene legyen egymáshoz. Az eredeti, a tévé „hőskorából” származó sorozat a mai szemmel nézve enyhén nevetséges buta primi-(primitív krimi)történeteivel, és nem titkolt mozgatórugójával, a parton slo-móban futó, széptestű életmentőivel. Komolyan venni ezt az alapanyagot a mai filmes palettán (neadjisten, a mai sorozatok között) nem lehetett, de a készítők „becsületére” legyen mondva, nem is próbálta meg senki a lehetetlent.

2017. június 13.