Szántai János (1969), kolozsvári polgár, amúgy író, forgatókönyvíró, producer, kocsmavezér, nem folytatom. Tanít, tévébemond, filmkritikákat költ, amikor kérik. Néha akkor is, amikor nem.

Szántai János írásai
(46)

Egy pimasz megasztár Japánból – Kitano Takesi-portré

Errefelé, Európában többnyire sűrűn bólogatnak a konesszőrök, ha Kitano Takesi nevét hallják. És már mondják is: persze, ő a Tűzvirágok rendezője, kapott is érte egy Arany Oroszlánt 1997-ben. De kapott egy Ezüst Oroszlánt is 2003-ban, A szamuráj című filmjéért. És Cannes-ban is jól áll a szénája, bizony, kétszer is jelölték Arany Pálmára: 1999-ben a Kikudzsiró nyaráért, 2010-ben pedig az Emésztő haragért. Kiváló filmrendező! Kuroszava mester lelke valószínűleg beleköltözött 1998-ban.

2018. május 18.

Mennyi hülyeség fér el egy függetlenfilmes kalapban? – Adrian Munteanu: Răzbunarea țigăncii: pălăria fatală și nazistul / A cigányasszony bosszúja: a végzetes kalap és a náci

Őszintén bevallom: ritkán találkozni ennyire lenyűgöző címmel a filmtörténetben. Egyszerűen lángra gyújtja a képzeletet. A moziba bevonuló néző agyában egymást kergetik a képek. Egy romanő, egy kalap és egy náci interraciális szerelmi háromszöge. Vagy: a náci egy fatális kalap segítségével menti meg a cigányasszonyt a munkatábor szörnyűségei elől.

2017. március 29.

Én vagyok Drakula, avagy Blaskó úr esete a világhírrel – Lugosi Béla-portré

Lugosi Béla évtizedekre meghatározta a módot, ahogyan Drakulát alakítani lehetett a vásznon. És bár azóta több száz, ha nem több ezer színész bújt a vérgróf bőrébe, az etalon mégis a Lugosi-féle karakter maradt, amihez viszonyítani, amitől eltérni lehet, így vagy úgy. Pedig nem örült, hogy beskatulyázták az örök gonosz szerepébe.

2015. november 20.

Jól indul, rosszul végződik – Sabu: Ten No Chasuke / Chasuke's Journey / Tokió felett az ég

Tudjuk: az angyalok közöttünk járnak. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Emlékszik-e valaki nyájas Olvasó Az élet csodaszépre? Frank Capra, 1947, bizony. Irtó bájos film. James Stewart (az Ember) és Henry Travers (az Angyal) utolérhetetlen kettőse láttán a néző inkább hiszi, mint nem, hogy az angyalok... És a Michaelra (Nora Ephron, 1996) emlékszik-e valaki? John Travolta, mint a részeges Mihály arkangyal, igen. Ezt a filmet nézve az ember inkább nem hiszi, hogy az angyalok... Vagy ott van Wim Wenders Berlin felett az ég című angyalfilmje. Vagy Brad Silberling Angyalok városa (1996). Jó angyalfilmek, meg rosszak.

2015. június 04.

Murnau, Ott Kolozsváron – A Tabu a 14. TIFF-en

TIFF, hétfő este, Kolozsvár, diákművelődési ház. Speckó vetítés. Vagyis ínyencségre számíthatott a néző. Meg is kapta. Ám előtte Tudor Giurgiu fesztiváligazgatónak muszáj volt elmondania, hogy a francia kultúra fényévekkel a román és egyéb országoké előtt jár. Nem kapott tapsot.

2015. június 02.

Egy holokauszt-vígjáték kapcsán – Roberto Benigni: La vita e bella / Az élet szép, 1999

Talán még jó páran emlékszünk arra, amikor az 1999-es Oscar-gálán Roberto Benigni színész-rendező a székek támláin táncolt végig, hogy átvegye a legjobb idegennyelvű filmnek odaítélt szobrocskát. A film címe: Az élet szép. Témája: a holokauszt. Műfaja: vígjáték. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Vígjáték a holokausztról? Nem szentségtörés ez?

2013. augusztus 15.

Ha nincs mit mondanod, inkább hallgass – Robert Redford: The Company You Keep / A hallgatás szabálya

Amikor valahol Robert Redford nevét látom, hallom, mindig beugrik a Butch Cassidy és a Sundance kölyök biciklis jelenete. Ha mást sem csinált volna emberünk egész életében, akkor is ott volna a helye a filmtörténet mérföldkövei között. Pedig rengeteg mindent csinált: 68 filmben játszott/játszik (néhány példa a fent idézetten kívül: Mezítláb a parkban, A nagy balhé, A nagy Gatsby, Az elnök emberei, A Las Vegas-i lovas, stb.), 10 filmet rendezett/rendez (első filmjéért, az 1980-as Átlagemberekért mindjárt meg is kapta a rendezői Oscart), megalapította a pályakezdő filmeseket segíteni hivatott Sundance Intézetet, satöbbi.

2013. május 17.