Szántai János (1969), kolozsvári polgár, amúgy író, forgatókönyvíró, producer, kocsmavezér, nem folytatom. Tanít, tévébemond, filmkritikákat költ, amikor kérik. Néha akkor is, amikor nem.

Szántai János írásai
(57)

Testes könyv a forgatókönyvírásról – Robert McKee: Story

Kiváló könyv jelent meg 2011 legvégén. Robert McKee (a forgatókönyvírás oktatásának egyik globális guruja) Story – a forgatókönyv anyaga, szerkezete, stílusa és alapelvei című alapművéről van szó. A kötetet a kolozsvári Filmtett Egyesület adta ki (melynek ez a második könyv alakú kiadványa), a szöveg fordítói Jakab-Benke Nándor és Zágoni Balázs.

2012. január 26.

Sursum Korda – Az első világhírű magyar filmes életútja

Egyéb nagy történetekhez hasonlóan a filmtörténetnek is megvannak a maga nagyjai. Vannak nagy rendezők, nagy színészek, nagy producerek – és a sor hosszú, hiszen a stáblista minden egyes „tételének” megvan a maga elitje. A kategóriákat persze tovább lehet finomítani, eljátszván például a „jó” és a „nagy” jelzők közötti értelmezésbeli különbségekkel, vagy a „kismester”, „nagymester”, ne adj isten, „zseni” főnevekhez köthető spekulatív fejtegetésekkel.

2005. január 15.

Minden vagy semmi? – Juan Carlos Fresnadillo: Intacto

Juan Carlos Fresnadillo mindent egy lapra tett fel: az egész világot a szerencse vezérli. Persze ez csak a látszat. Megvan neki a többi lapja is, viszont ott tartja mindet a kézelőben, hogy csak időnként villantsa fel őket egy-egy futó pillanat erejéig.

2003. szeptember 15.

Háború a természet lágy ölén – Antoine Fuqua: Tears of the Sun / A Nap könnyei

Antoine Fuqua nevét a The Replacement Killers óta ismerem. Akkor Chow Yun-Fat-ért ültem be, ezúttal inkább a kíváncsiság vezetett: mi lehet a Bruce Willis-es plakát mögött? Az új Fuqua-film Nigéria kies tájaira kalauzolja a nézőt. Háború és őserdő. Kötelesség és lelkiösmeret. Tragédia és glória. Hősiesség és... nos, ennek nincs párja. Fuqua és csapata fogta a műfajt, a régi és új kliséket összekeverte, és létrehozott egy hibridet, amely valahol a The Green Berrets és a Platoon között mozog. Ez eddig rendben is volna.

2003. szeptember 15.

Sok hajsza semmiért – William Friedkin: The Hunted / Veszett vad

Azoknak a rendezőknek, akiktől láttam valami, nos nem föltétlenül jót, nekem tetszőt bár, hajlamos vagyok időnként elnézni ezt-azt. Így állok többek között William Friedkinnel is. Megnéztem A francia kapcsolatot, aztán az Ördögűzőt, és azóta mást se teszek, mint nézek elfele. Ám a legújabb Friedkin-opusz esetében nem tudtam, mit kezdeni ezzel az elnézéssel. Hacsak nem félrenézést értek alatta, de akkor meg minek beülni a moziba.

2003. szeptember 15.

Groteszk vadkeleti szafari – Ferenczi Gábor: A magyar buletin

Ferenczi Gábor A magyar buletin című dokumentumfilmje alműfaját tekintve útifilm. (Nem én találtam ki, ez áll a főcím alatt.) Nos, utánanéztem a dolognak. A Film- és médiafogalmak kisszótára nem beszél ilyesmiről (talán majd a Nagy), egyéb szakszótárak sem segítettek, ezért aztán végül a Magyar Értelmezőhöz fordultam, ám ott is megállt a tudomány, körülbelül az útifűnél.

2003. június 15.

A medemi labirintusok – Julio Medem: Lucía y el sexo / Szex és Lucia

Amikor spanyol filmről esik szó, mindig ugyanaz a négy név jut eszembe. Egyrészt azért, mert másokat kevéssé vagy egyáltalán nem ismerek. Másrészt pedig, ha láttam is ezt-azt ettől-attól (nyilván azokra gondolok itt, akiket kevéssé azért ismerek), időben valahogy elmosódnak ezek a képek, és akár egy mozivászon-palimpszeszten, előbukkannak alóluk az említett négyesfogat – Berlanga (A Klasszikus), Saura (A Nyelvújító), Medem (A Szimbolista) és Almodovár (A Poszt) – rengeteg-jelzős víziói. Ezúttal Julio Medem kerül a célkeresztbe annak kapcsán, hogy az ominózus palimpszeszten felderengett legújabb filmje, a Szex és Lucia.

2002. október 15.