Sztercey Szabolcs Benedek írásai
(11)

A világ új arca – Jan Komasa: Sala samobójców. Hejter / Hater: A gyűlölet új arca

A lengyel író-rendező-páros, Jan Komasa és Mateusz Pacewicz a Corpus Christi után egy újabb komplex és releváns témákat boncolgató filmmel jelentkezik, ám a rurális közegben játszódó „bűn és bűnhődés”-történet helyett ezúttal nagyvárosban, klubokban, silent partykon és elsősorban a szociális média bugyraiban folydogáló thrillert kapunk. A Hater: A gyűlölet új arca egy kevéssel ugyan elmarad a Corpus Christi zsenialitásától, azonban változatlanul alaposan járja körbe a témáját, okosan kérdez, és többnyire jól állít szembe nézőpontokat.

2021. február 05.

Szerelem, te mutáns szörny! – Michael Matthews: Love and Monsters

A Love and Monsters címet meglátva az ember valószínűleg valamiféle kellemetlenül ügyetlen, nívótlan bóvlira gondolhat, de meglepetésünkre ez csak részben igaz, hisz a szóbanforgó film, ha semmi kimagaslót nem is mutat a nézőnek, semmiképp nem nézhetetlen, sőt, akár a „könnyed szórakozás” jelzős szószerkezet is megilletheti. Ha összeeszkábáljuk például Az út (The Road), Zombieland és főleg a Papírvárosok (Paper Towns) című filmeket, akkor megkapjuk a Love and Monsters-t, ami végsősoron egy posztapokaliptikus coming-of-age road movie kaland-vígjáték.

2020. december 22.

A jelentés elveszett – Sofia Coppola: On The Rocks

Sofia Coppola legújabb moziját talán valamiféle könnyed szerzői műfajfilmnek szánhatta, de sajnos egyik tekintetben sem váltja be az ígéreteit: műfajfilmhez képest túlságosan sovány a cselekménye, szerzői mozihoz képest pedig kevés a lényegi tartalom és a stílus.

2020. november 26.

Óvatos emlékezés – Emmanuel Osei-Kuffour: Black Box

Az emlékezet és a kortárs technika viszonya egy igen hálás, releváns és filmnyelvi lehetőségekben is gazdag téma (pl. Memento), azonban a Black Box inkább lesz egy elfogadható, de nem túl ötletes vagy emlékezetes Black Mirror-feldolgozás, mintsem egy önálló, erős koncepcióval rendelkező film.

2020. október 15.

A képzelet titokzatos tárgya – Charlie Kaufman: I'm Thinking of Ending Things / A befejezésen gondolkozom

Charlie Kaufman új filmje minden bizonnyal az egyik legkülöncebb darab a Netflixen, és jól rávilágít egy mostanában kibontakozó jelenségre: rengeteg markáns szerzői világgal rendelkező alkotó viszonylag szabadon készítheti el filmjét a Netflix égisze alatt (Spike Lee, Alex Garland, de akár Scorsese-t is említhetnénk), amire nem biztos, hogy a klasszikus stúdiógyártásban ma már lehetősége lenne. A befejezésen gondolkozom Kaufmanhoz hűen egy igazán izgalmas darab, talán az Egy makulátlan elme örök ragyogása távoli rokona, de van benne minden, amiért szeretjük az excentrikus adaptációkba bocsátkozó író-rendezőt (hisz ez a film is Iain Reid regényén alapszik).

2020. szeptember 16.

Hány kiló egy űrruha a Földön? – Kocsis Ágnes: Éden

Kevés rendező képes megőrizni a stiláris és tematikai egységét több filmen keresztül úgy, hogy közben ne váljon önismétlővé. Kocsis Ágnes határozottan ezen kevesek közé tartozik, hisz mindegyik filmje gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körbe nagyon hasonló filmnyelvi eszközökkel, mégis megőrzik érvényességüket. Ez javarészt az Édenre is igaz, bizonyos elemeiben azonban eltér az eddigi filmektől (Friss levegő, Pál Adrienn), ami nem mindig válik a nézői élmény és a film előnyére.

2020. augusztus 18.

Apokalipszis mindörökké – Spike Lee: Da 5 Bloods / Az 5 bajtárs

Spike Lee karrierje kezdete óta szinte ugyanazt csinálja, de mégsem ismételi önmagát: mindig talál új formát vagy műfajt, amin keresztül változatos perspektívából beszélhet-szónokolhat a számára fontos társadalmi-politikai témákról. Ez a fajta kreatív, műfajok közt csapongó alkotói látásmód eredményezett már kevésbé sikerült filmeket is, de az utóbbi években Lee formában van, hisz a Csuklyások – BlacKkKlansman sikere után egy újabb releváns alkotással sikerült jelentkeznie, ezúttal a kalandfilmek és a (vietnámi) háborús filmek műfajára reflektálva. Persze Lee a „kincskeresős” filmek (A Sierra Madre kincse) és a klasszikus „vietnámos” filmek (Apokalipszis most) mellett elsősorban mégiscsak önmagából építkezik.

2020. június 21.

Gimis Cyrano – Alice Wu: The Half of It / Ha tudnád

A Ha tudnád valahol a kortárs felnövésfilmek (Lady Bird), az intellektuálisabb romkomok (The Big Sick, The Incredible Jessica James), a szexuális identitáskeresést tematizáló filmek (Call Me By Your Name) és a kulturális különbségeket/beilleszkedést pedző mozik (The Big Sick, The Farewell) metszéspontjában található, de pont jó arányérzékkel keveri össze ezt a sokaságot egy könnyed, mégis kellőképpen okos felnövéstörténetté.

2020. május 25.