Háborús bűncselekmény – Roland Emmerich: Midway
Bár Roland Emmerich legújabb filmjének központjában egy nyertes csata áll, a Midway mégis elesik a nézőkért folytatott küzdelemben.
Tóth Menyhért
1992-ben született Veszprémben. 2011-ben a Mozgóképkultúra- és médiaismeret OKTV-n harmadik helyezést ért el. Jelenleg harmadéves az ELTE BTK filmszakán alapszakon. A Filmtett mellett rendszeresen jelennek meg kritikái a Prizma folyóirat online hasábjain is.
Tóth Menyhért írásai(76)
Fel nem hangolt tinidráma – Nagy Zoltán: Szép csendben
A Szép csendben a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) és a FOMO mellett az elmúlt időszak magyar filmtermésének harmadik emlékezetes kamaszfilmje lehetett volna, ehelyett azonban egy kihagyott ziccer marad.
Ijesztgetésből megfelelt – Scott Beck, Bryan Woods: Prédák / Haunt
A Prédák nem több egy hamar feledhető tucatslashernél, ha viszont nem vágyunk ennél többre, korrekt és kielégítő rémüldözést tartogathat.
Nem vérzik el – Adrian Grunberg: Rambo: Last Blood / Rambo V – Utolsó vér
1982-ben az Első vér forgatásakor talán maga Sylvester Stallone sem gondolta volna, hogy veterán hőse, John Rambo még huszonhat évvel később, húsz évnyi kihagyás után is a nagyvásznon fogja halomra nyilazni az ellent. A 2008-as John Rambóban viszont pontosan ez történt, hogy aztán újabb tizenegy év teljen el az idei búcsúig, ahol kőkeményen kiontatik az a bizonyos utolsó vér…
Nekünk megmarad Curtiz – Topolánszky Tamás Yvan: Curtiz
A Curtiz a felszínen Hollywood egyik legjobb filmjének forgatásáról, a felszín alatt pedig az egyik leghíresebb magyar-amerikai rendező lélekrajzáról szól.
Balett-táncos a sötétben – Icíar Bollaín: Yuli / Út a királyi operába
Carlos Acosta, kubai származású balett-táncos még csak a negyvenhatodikat töltötte be idén, életéről viszont máris film készült. Adódik tehát a kérdés, vajon érdemes-e mozgóképes emléket állítani egy olyan művésznek, aki egyelőre alig jutott túl élete derekán. A kérdés végén lévő kérdőjel pedig egyre növekszik, ahogy az Út a királyi operába című filmet nézzük…
Öncélú hipszterkedés felsőfokon – Susanne Heinrich: Das melancholische Mӓdchen / Ugye boldog vagy?
2012-ben Noah Baumbach Frances Ha című filmje azok számára is érdekesen, érthetően és azonosulhatóan kínált generációs látleletet a manapság divatos hipszterkultúráról, akik számára ez a világ addig viszonylag ismeretlen volt. A német Ugye boldog vagy? ugyanezt a témát ragadja meg, ám se nem érdekes, se nem érthető, a főszereplővel pedig a legkevésbé sem tudunk azonosulni.
Szentivánéji rémálom – Ari Aster: Midsommar / Fehér éjszakák
A Fehér éjszakák minden idők legzseniálisabb horrorfilmje, A texasi láncfűrészes mészárlás méltó örököse, de talán nem túlzás Hooper klasszikusával egyenértékűnek sem nevezni.
Csak egy leheletnyivel bohémebb rapszódia – Dexter Fletcher: Rocketman
A Rocketman felett executive producerként bábáskodó Elton John állítólag lelkiismeretesen küzdött azért, hogy a sztárrá válását bemutató filmre szóló jegy áráért ne valami kilúgozott, steril nosztalgiagiccset kapjunk. A végeredményt látva mégis úgy érezhetjük, hogy a stúdiómoguloknak sikerült a sztár törekvéseit bizonyos kompromisszumok közé szorítani. Kerül szex, drog és rock’n’roll is a vászonra, csak éppen semmiből se túl sok.
Egy amerikai vámpír Erdélyben – Nicolas Cage a TIFF-en
Az immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett TIFF-en csak másodsorban izgatott a tavalyi és idei év nemzetközi filmfelhozatala, elsősorban az egykor szebb napokat és jobb filmeket látott hollywoodi színészlegenda, Nicolas Cage jelenléte vonzott Kolozsvárra május 31. és június 2. között.
