1992-ben született Veszprémben. 2011-ben a Mozgóképkultúra- és médiaismeret OKTV-n harmadik helyezést ért el. Jelenleg harmadéves az ELTE BTK filmszakán alapszakon. A Filmtett mellett rendszeresen jelennek meg kritikái a Prizma folyóirat online hasábjain is.
1982-ben az Első vér forgatásakor talán maga Sylvester Stallone sem gondolta volna, hogy veterán hőse, John Rambo még huszonhat évvel később, húsz évnyi kihagyás után is a nagyvásznon fogja halomra nyilazni az ellent. A 2008-as John Rambóban viszont pontosan ez történt, hogy aztán újabb tizenegy év teljen el az idei búcsúig, ahol kőkeményen kiontatik az a bizonyos utolsó vér…
A Curtiz a felszínen Hollywood egyik legjobb filmjének forgatásáról, a felszín alatt pedig az egyik leghíresebb magyar-amerikai rendező lélekrajzáról szól.
Carlos Acosta, kubai származású balett-táncos még csak a negyvenhatodikat töltötte be idén, életéről viszont máris film készült. Adódik tehát a kérdés, vajon érdemes-e mozgóképes emléket állítani egy olyan művésznek, aki egyelőre alig jutott túl élete derekán. A kérdés végén lévő kérdőjel pedig egyre növekszik, ahogy az Út a királyi operába című filmet nézzük…
2012-ben Noah Baumbach Frances Ha című filmje azok számára is érdekesen, érthetően és azonosulhatóan kínált generációs látleletet a manapság divatos hipszterkultúráról, akik számára ez a világ addig viszonylag ismeretlen volt. A német Ugye boldog vagy? ugyanezt a témát ragadja meg, ám se nem érdekes, se nem érthető, a főszereplővel pedig a legkevésbé sem tudunk azonosulni.
A Fehér éjszakák minden idők legzseniálisabb horrorfilmje, A texasi láncfűrészes mészárlás méltó örököse, de talán nem túlzás Hooper klasszikusával egyenértékűnek sem nevezni.
A Rocketman felett executive producerként bábáskodó Elton John állítólag lelkiismeretesen küzdött azért, hogy a sztárrá válását bemutató filmre szóló jegy áráért ne valami kilúgozott, steril nosztalgiagiccset kapjunk. A végeredményt látva mégis úgy érezhetjük, hogy a stúdiómoguloknak sikerült a sztár törekvéseit bizonyos kompromisszumok közé szorítani. Kerül szex, drog és rock’n’roll is a vászonra, csak éppen semmiből se túl sok.
Az immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett TIFF-en csak másodsorban izgatott a tavalyi és idei év nemzetközi filmfelhozatala, elsősorban az egykor szebb napokat és jobb filmeket látott hollywoodi színészlegenda, Nicolas Cage jelenléte vonzott Kolozsvárra május 31. és június 2. között.
Színes felhozatal lett a mai: egy nemcsak filmkritikusoknak, de egy filmkritikusról szóló doksi mellett rendesen beindult az idei Vallásóra szekció is már, de Chilébe is elnosztalgiáztathatjuk magunkat. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni a TIFF-en.
Erősen indult a TIFF, teljesen abszurd francia vígjátéktól kettő darab levideózott szülésen keresztül egészen gyomorforgató horrorig mindenféle van itt, ahogy az kell. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni.
Az idén kicsit csaltunk a kedvetekért: a 2019-es TIFF indító napjára pár olyan filmet szedtünk össze, amit máshol, korábban láttunk. De legalább már a nulladik perctől kezdve nyugodt lélekkel merünk ajánlani filmet (vagy éppenséggel elijeszteni filmről).
