Varga Balázs írásai
(11)

Képben, hangban – Beszélgetés Zányi Tamás hangmesterrel

„Az utolsó pillanatban alakult ki ez a stáb, mert Várhegyi Rudinak, aki hosszú évek óta hagyományosan ennek a tábornak a vezető hangmérnöke, hirtelen lett egy munkája, ami nagy szó jelen pillanatban Magyarországon. Rudi ekkor kért meg engem, hogy jöjjek helyette.”

2010. augusztus 15.

Félgőzzel – 39. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál, 2004. július 2–9., Csehország

Mindegyik fesztiválnak megvan a maga hőse és főszereplője. Az A-kategóriás nemzetközi mustrák mezőnyében Karlovy Vary évek óta azzal veteti észre magát, hogy a finnyás sztárok és a médiacirkusz helyett a mozirajongó fiatalokra voksol. Idén a fesztivál befutófilmjének is az egyszeri néző volt a hőse: egy szemfüles srác, aki lecsap a bambán a pulton hagyott mozijegyre. Kedves, ám bumfordi ötlet, mégis illik a fesztiválhoz – a bohémság és az irónia mindig versenyképes.

2004. szeptember 15.

A játékmester – Rendezőportrék: Makk Károly

A szerzői presztizsfilmek és a stílusegység bűvöletében égő magyar filmtörténetírás nehezen tud mit kezdeni azokkal az alkotókkal, akiknek a pályája nem írható le egyszerű és egyértelmű motívumok, pontosan követhető formaváltozatok segítségével. Makk Károly életművével kapcsolatban is azért kerül elő oly gyakran az eklektikusság címkéje, mert a filmjeit bajosan lehetne valamiféle fejlődési sorba rendezni. Makknak nincsenek korszakai, ám vannak korszakos filmjei, valamint korszakokon, műfajokon és stílusokon átívelő kulcsmotívumai.

2004. június 15.

Régi és új – Rendezőportrék: Fábri Zoltán

Fábri Zoltán életműve a klasszikus és a modern filmtörténeti korszak határán formálódott, hagyomány és megújulás kölcsönös, kettős erőterében. Az irodalmi ihletés, a felfokozott drámaiság, a filmkép és a filmtér kifejezőerejének plasztikussága Fábri filmjeit az expresszionista és a lírai realista stílushagyománnyal rokonítja, az emlékezés-dramaturgia és az időfelbontásos elbeszélő-szerkezet pedig az ötvenes-hatvanas évek modernizmusának hatása az életműben.

2004. január 15.

Filmtörténet tizennégy részben (XIII.) – Kelet-európai újhullámok

Milos Forman, Andrzej Wajda, Jancsó Miklós és Dusan Makavejev ugyanolyan körülrajongott sztár lett a cannes-i promenádon, mint Jean-Luc Godard vagy Federico Fellini. A kelet-európai film nemcsak politikai pikantériája miatt lett érdekes, hanem az újhullámos kísérletezés eredeti és izgalmas csapását jelentette.

2002. április 15.

Elszállt egy hajó a szélben… – Wolfgang Petersen: The Perfect Storm / Viharzóna

Hollywood mindig is szívesen hívta ki csatára a természet erőit: vulkánokat, vízözönöket, szélviharokat. A pusztítás grandiozitásával ezekben a filmekben csak az emberi kitartás és ellenállás nagyszerűsége volt összemérhető. Ha egy eszement terrorista akarja megsemmisíteni az Egyesült Államokat, az politikailag nem mindig volt korrekten tálalható. Egy meteorit vagy egy tornádó azonban nem törődik az ideológiai elkötelezettségekkel, ráadásul sokkal végzetszerűbb és elemibb csapásokat képest végrehajtani – mind a műteremben és a trükklaborban, mind a való életben.

2000. október 15.

Haza és hasadás – Roland Emmerich: The Patriot / A hazafi

Félelemmel vegyes kíváncsisággal ültem be a moziba, mértékadó baráti forrásaim ugyanis „az idei év Postásának" nevezték a filmet, és ez az összehasonlítás (Kevin Costner alulmúlhatatlan tavalyi munkája mint negatív mérce) feltétlen tiszteletet ébresztett bennem.

2000. augusztus 15.