Film-és színházkritikus, a Debreceni Egyetem adjunktusa.

Tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. Az Angol-Amerikai Intézetben először Angol nyelvtanári majd Angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, később az ELTE Bölcsészettudományi Karának Mozgóképkultúra és Médiaismeret szakán szerzett szakirányú diplomát. Doktori címét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte meg.

Főbb írásai a Nagyvilágban, a Kritikában, a Filmkultúrában, a Filmtettben és a Műútban jelentek meg. A Műúttól művészeti írás kategóriában nívódíjat kapott.

60 filmfesztiválon vett részt szerte a világban. Rendszeresen tudósít Cannes-ból, Velencéből, a Sundance-ről, Edinburgh-ból, Rotterdamból. A FIPRESCI-zsűri tagja volt Szlovákiában és a Velencei Filmfesztiválon.

Váró Kata Anna írásai
(81)

Botrány és sikerek Cannes-ban – 64. Cannes-i Filmfesztivál, 2011. május 11–22.

Vasárnap este ünnepélyes keretek közt adták át a 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál díjait. A Robert De Niro vezette kilenctagú zsűri Terrence Malick Életfa (The Tree of Life) című filmjének ítélte az Arany Pálmát „a film léptéke, jelentősége és szándéka” miatt. Kétségtelenül ez volt a legnagyobb volumenű alkotás a versenyben, de hogy valóban a legjelentősebb-e, arról igencsak megoszlanak a vélemények.

2011. május 24.

Félidőn túl – Beszámoló a 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról

A 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál már a félidőn túl van, eddig bőven kijutott nekünk a sztárokból és a jó filmekből is. Természetesen korai még messzemenő következtetéseket levonni, mivel a versenyfilmek egy része még hátra van, idáig viszont igen erősnek látszik a program, sok aktuális és érdekes problémával, ami odaszegezi az embert a székhez, még ha nincs is feltétlenül kedvére akár a probléma megközelítése, vagy annak filmes ábrázolásmódja.

2011. május 19.

Vegyes és vágatlan – 63. Cannes-i Filmfesztivál, 2010. május 12–23.

Kevesebb sztár, nehezen induló és hamar lecsengő fesztiválhangulat, némi meglepetés-díj, vegyes, de szinte kivétel nélkül túl hosszú filmek. Röviden így lehetne összefoglalni a vasárnap lezáródott 63. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. A Variety nevű szaklap szerint a forgalmazók vásárlókedve is lassan jött meg, és az első hétvége felbolydulása után a múlt hét közepétől látványosan hamar esett a hangulat.

2010. május 26.

Indie kontra dependie: az új évezred – Az amerikai függetlenfilm története 6.

Ahogy az előző fejezetekben láthattuk, a függetlenfilm fogalma nem csak nehezen meghatározható, de viszonylagos és állandóan változó. Az anyagi függetlenség nem mindig hoz magával korlátlan alkotói szabadságot, az utóbbi pedig megvalósulhat akár stúdiókereteken belül is. S ha egy filmes mind pénzügyileg, mind kreativitásában meg szeretné őrizni szabadságát, komoly terjesztési problémákkal szembesülhet – és ritkán juthat el az ismertségig.

2010. április 23.

A 90-es évek: függők vagy függetlenek? – Az amerikai függetlenfilm története 5.

A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.

2010. március 10.

A lázadások kora – Az amerikai függetlenfilm története 3.

A 60-as, 70-es évek társadalmi feszültségei a hétköznapi életben és Hollywoodban is forradalmi változásokat hoztak. Az 1960-ban New York-i avantgárd művészek által alakított New American Cinema (NAC) Group manifesztuma az elkövetkező korszak krédója is lehetett volna: „Nem akarunk hamis, fényes, takaros filmeket; jobban szeretjük, ha a film nyers, nincs rajta fényezés, de élő. Nem rózsaszín, hanem vérszínű filmeket akarunk.”

2009. november 20.

A változások kora – Az amerikai függetlenfilm története 2.

Az amerikai függetlenfilm történetéről szóló írásom első részében a 40-es évekig tekintettem át a filmipar különféle függetlenedési törekvéseit, kiemelve az avantgárd filmek jelentőségét, de említettem azt is, hogy a stúdiók egyre növekvő számban fordultak külső részlegekhez, hogy képesek legyenek a közönség igényeinek eleget tenni.1 Kénytelenek voltak alkalmazkodni a változásokhoz: túlélésük érdekében átszervezték a gyártást.2

2009. október 02.

Velence’s Finest – 66. Velencei Filmfesztivál – 2009. szeptember 2–12.

George Clooney is imádja a fesztivált. Az elmúlt években nem volt Mostra nélküle, és persze hol máshol kérnék meg ennyiszer a kezét (még ha az idén be is volt kötve egy kisebb baleset miatt), mint az itteni sajtókonferenciákon... Herzog, Stallone, Matt Damon és még sokan mások az idei velencei mustrán.

2009. szeptember 18.