Film-és színházkritikus, a Debreceni Egyetem adjunktusa.

Tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. Az Angol-Amerikai Intézetben először Angol nyelvtanári majd Angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, később az ELTE Bölcsészettudományi Karának Mozgóképkultúra és Médiaismeret szakán szerzett szakirányú diplomát. Doktori címét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte meg.

Főbb írásai a Nagyvilágban, a Kritikában, a Filmkultúrában, a Filmtettben és a Műútban jelentek meg. A Műúttól művészeti írás kategóriában nívódíjat kapott.

60 filmfesztiválon vett részt szerte a világban. Rendszeresen tudósít Cannes-ból, Velencéből, a Sundance-ről, Edinburgh-ból, Rotterdamból. A FIPRESCI-zsűri tagja volt Szlovákiában és a Velencei Filmfesztiválon.

Váró Kata Anna írásai
(92)

Ének az esőben – 65. Cannes-i Fesztivál, 2012. május 16–27.

Az ünnepélyes 65. évforduló kevéssé sikerült ünnepélyesre, és ez nem a fesztivál hibája, sokkal inkább a mostoha időjárásnak tudható be. Ritkán hallani olyat, hogy Cannes-ban az idő gyakoribb beszédtéma, mint a filmek, de idén az egész fesztivál hangulatára rányomta bélyegét a sok eső és a borús, hűvös időjárás. A vége felé felcsillant a remény néhány napsugár formájában, de aztán a záró eseményre ismételten, minden addiginál hevesebben, szakadt a nyakunkba az ég. A filmekre viszont nem lehet panasz. 

2012. május 30.

Botrány és sikerek Cannes-ban – 64. Cannes-i Filmfesztivál, 2011. május 11–22.

Vasárnap este ünnepélyes keretek közt adták át a 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál díjait. A Robert De Niro vezette kilenctagú zsűri Terrence Malick Életfa (The Tree of Life) című filmjének ítélte az Arany Pálmát „a film léptéke, jelentősége és szándéka” miatt. Kétségtelenül ez volt a legnagyobb volumenű alkotás a versenyben, de hogy valóban a legjelentősebb-e, arról igencsak megoszlanak a vélemények.

2011. május 24.

Félidőn túl – Beszámoló a 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról

A 64. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál már a félidőn túl van, eddig bőven kijutott nekünk a sztárokból és a jó filmekből is. Természetesen korai még messzemenő következtetéseket levonni, mivel a versenyfilmek egy része még hátra van, idáig viszont igen erősnek látszik a program, sok aktuális és érdekes problémával, ami odaszegezi az embert a székhez, még ha nincs is feltétlenül kedvére akár a probléma megközelítése, vagy annak filmes ábrázolásmódja.

2011. május 19.

Vegyes és vágatlan – 63. Cannes-i Filmfesztivál, 2010. május 12–23.

Kevesebb sztár, nehezen induló és hamar lecsengő fesztiválhangulat, némi meglepetés-díj, vegyes, de szinte kivétel nélkül túl hosszú filmek. Röviden így lehetne összefoglalni a vasárnap lezáródott 63. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált. A Variety nevű szaklap szerint a forgalmazók vásárlókedve is lassan jött meg, és az első hétvége felbolydulása után a múlt hét közepétől látványosan hamar esett a hangulat.

2010. május 26.

Indie kontra dependie: az új évezred – Az amerikai függetlenfilm története 6.

Ahogy az előző fejezetekben láthattuk, a függetlenfilm fogalma nem csak nehezen meghatározható, de viszonylagos és állandóan változó. Az anyagi függetlenség nem mindig hoz magával korlátlan alkotói szabadságot, az utóbbi pedig megvalósulhat akár stúdiókereteken belül is. S ha egy filmes mind pénzügyileg, mind kreativitásában meg szeretné őrizni szabadságát, komoly terjesztési problémákkal szembesülhet – és ritkán juthat el az ismertségig.

2010. április 23.

A 90-es évek: függők vagy függetlenek? – Az amerikai függetlenfilm története 5.

A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.

2010. március 10.

A lázadások kora – Az amerikai függetlenfilm története 3.

A 60-as, 70-es évek társadalmi feszültségei a hétköznapi életben és Hollywoodban is forradalmi változásokat hoztak. Az 1960-ban New York-i avantgárd művészek által alakított New American Cinema (NAC) Group manifesztuma az elkövetkező korszak krédója is lehetett volna: „Nem akarunk hamis, fényes, takaros filmeket; jobban szeretjük, ha a film nyers, nincs rajta fényezés, de élő. Nem rózsaszín, hanem vérszínű filmeket akarunk.”

2009. november 20.

A változások kora – Az amerikai függetlenfilm története 2.

Az amerikai függetlenfilm történetéről szóló írásom első részében a 40-es évekig tekintettem át a filmipar különféle függetlenedési törekvéseit, kiemelve az avantgárd filmek jelentőségét, de említettem azt is, hogy a stúdiók egyre növekvő számban fordultak külső részlegekhez, hogy képesek legyenek a közönség igényeinek eleget tenni.1 Kénytelenek voltak alkalmazkodni a változásokhoz: túlélésük érdekében átszervezték a gyártást.2

2009. október 02.