Verpeléti András írásai
(76)

Guitar Hero of the Day – Antal Nimród: Metallica – Through the Never

Közhely, hogy a koncertfilmekkel is az a legnagyobb probléma, mint a színházi felvételekkel – vagyis, hogy az esetek 99%-ában képtelenek visszaadni azt a valódi élményt, amit az ember ott helyben szerez. Valószínűleg ezért van, hogy azok a koncertfilmek, amiket a legjobbként aposztrofálunk, nem kifejezetten csak a zenéről szólnak. Ki mondaná például, hogy a The Last Waltz, a Pink Floyd: Live at Pompeii vagy akár a Heima egyszerűen csak filmre vett dalok lennének.

2013. október 10.

Csoda New Yorkban – Harald Zwart: The Mortal Instruments: City of Bones / A végzet ereklyéi: Csontváros

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az első Harry Potter-könyv megfilmesítése óta a fantasyvel higított young adult és coming of age regények egyre nagyobb hatást gyakorolnak film és irodalom kapcsolatára. Az elmúlt bő tíz évben J. K. Rowling regényei mellett ugyanis olyan hasonló sorozatok kerültek vászonra, mint az Éhezők viadala, az Alkonyat vagy a Percy Jackson és az olimposziak – több-kevesebb sikerrel. És ha éppen nem is rajongunk különösebben egyik ilyen filmért sem, a többnyire megbízhatóan közepes színvonalat nem vitathatjuk el tőlük.

2013. szeptember 09.

A farkas közbelép – James Mangold: The Wolverine / Farkas

Érdekes kamikaze-akcióba kezdett 2011-ben a Marvel Entertainment, amikor úgy döntött, hogy az egyik legsikeresebb franchise-ukat, az X-Men-szériát egy időre jégre teszik, és egy kvázi-reboottal sávot váltanak. Az X-Men: Az elsők ráadásul elég sikeres lett ahhoz, hogy jövőre már a folytatás érkezzen belőle. Valamit azonban kezdeni kell a parlagon hagyott sorozattal is, amit Mangold filmjével immáron keretbe foglal egy-egy Farkas (Rozsomák!) köré épülő mozi. A baj csak az, hogy az első nem valami jó, ez a mostani pedig zavaróan hibrid alkotás.

2013. augusztus 06.

Giccs perfekt – Jason Moore: Pitch Perfect / Tökéletes hang

A nagy hollywoodi ötletválság és forgatókönyv-újrahasznosítás már eddig is számos kellemetlen és bosszantó élménnyel „örvendeztette meg” nézők ezreit világszerte, ezért a Tökéletes hanghoz hasonló filmek felé rengeteg (és tegyük hozzá, hogy általában jogos) előítélettel közelítünk. Feltéve, hogy egyáltalán közelítünk, mivel a zenés vígjátékokat már eleve csak egy jól körvonalazott közönség szokta látogatni hűségesen. Pedig Jason Moore első nagyjátékfilmje megérdemelné a figyelmünket, mivel tartogat pár kellemes meglepetést.

2013. március 28.

Színtelen, szagtalan, gáz – Fisher Stevens: Stand up Guys / Született gengszterek

Amúgy sem jó öregedő színésznek lenni egy olyan gyorsan változó közegben, mint amilyen Hollywood, a Ryan Gosling-érában pedig különösen nehéz lehet visszakapaszkodni az első ligába – még akkor is, ha épp Al Pacinónak hívnak. Ráadásul mintha egyre kevesebb film próbálkozna a családi vígjátékok és romkomok dzsungelébe tévedt legendák rehabilitálásával. Fisher Stevens második nagyjátékfilmje valami hasonlóra tesz kísérletet, de a Született gengszterek sajnos pont olyan semmitmondó, mint amilyen a magyar címe.

2013. március 14.

Cogan blöffje – Andrew Dominik: Killing Them Softly / Ölni kíméletesen

Sokan dörzsölték tenyerüket arra a hírre, hogy 2008 egyik legjobb filmje, a Jesse James meggyilkolása után újra közös munkával jelentkezik Andrew Dominik és Brad Pitt. A várakozás után azonban elmaradt a robbanás, pedig azonkívül, hogy újabb zavarbaejtő példával gazdagodott a magyar címfordítások egyébként is egyre nívótlanabb gyűjteménye, a Killing Them Softly erősen megosztó film lett. Dominik legújabb munkájában a hard-boiled thriller, a gengszterfilmek és a fekete komédia jegyei keverednek – nem mindig a legszerencsésebb arányokban.

2013. január 24.

Önmaga árnyékából – Drew Goddard: The Cabin in the Woods / Ház az erdő mélyén

Miközben Joss Whedon „csak” társírója volt a filmnek, az őt körülvevő kultusz erősen rányomta, és a jövőben is rányomja majd a bélyegét a The Cabin in the Woodsra (ami a most következő kritikában is meg fog mutatkozni), és ez igencsak nehéz helyzetbe hozza a többi alkotót. Sokan – főleg a keményvonalas Whedon-rajongók – csak rossz ómenek sorozatát látta a produkcióban, de minden geek-fanyalgás ellenére Drew Goddard első saját rendezése kifejezetten szórakoztatóra sikerült.

2012. szeptember 05.

Kilúgozott Amerikai Psycho – Bobcat Goldthwait: God Bless America

Mostanában viszonylag sok trashnek kikiáltott film jutott el szélesebb közönséghez, gondoljunk csak a Hobo with a Shotgunra vagy az Iron Skyra. És bár mindkettő kifejezetten szórakoztató, egyiknek sem sikerült kultfilmmé válnia, ami valahol célja volt a filmeknek. Ugyanígy nem sikerült ez Bobcat Goldthwait-nek sem, de a zseniális, szinte költői nevű direktor filmje mégis jobban megragad majd a nézőkben.

2012. augusztus 02.

Nagy filmmel nagy felelősség – Marc Webb: The Amazing Spider-Man / A csodálatos pókember

Már elég nehéz követni, hogy éppen hányadik hullámában vagyunk az ezredforduló környékén elrajtolt szuperhősfilm-dömpingnek. A remake- és újraindítási divattal járó műfaj legújabb alanya a Pókember-krónika, amit Marc Webb alkotott újra alig öt évvel a legutóbbi feldolgozások után. Az egyre szaporodó képregénymozik mellett végre az is kezd testet ölteni, hogy mit akarnak a producerek az elkészült Marvel-filmekkel.

2012. július 16.

Kedvenc futó sitcomjaink II. – The Office US; Curb Your Enthusiasm / Félig üres; Two And A Half Men / Két pasi - meg egy kicsi; Parks and Recreation / Városfejlesztési osztály

Kedvenc vígjáték-sorozatainkat bemutató... khm, sorozatunkban most újabb négy darab, időnként agyondíjazott – két munkahelyi és két családi – sitcom kerül terítékre. Na jó, az egyik nem is annyira családi: van itt Seinfeld-utóélet (Félig üres), a fikciót magasan verő életstílus (Két pasi...), kultikus brit sorozat elamerikázása (The Office US) és természetesen Ron Swanson, aki keveset van a képernyőn, de annál inkább (Városfejlesztési osztály).

2012. május 15.