Virginás Andrea írásai
(55)

Plakátmagány – A filmplakát retorikájáról

A Pilinszky János négysorosából idézett címbe ezúttal – önkényesen – beillesztem a magam toldalékát, mégpedig oly módon, hogy azt jelentse: a plakátnak a magánya. A film érzékletes, izgő-mozgó világához képest a plakátok egyedül is vannak, mozdulatlanok is, mégis hatalmas terhet kell laptestükkel cipelniük – a teljes film súlya nehezedik rájuk. Ismertetés, figyelemfelkeltés és jóindulatú reklám lenne a feladatuk, ám oly módon, hogy ebből maguknak majd semmit sem tarthatnak meg. Mielőtt a szánalomtól el is pityerednék, hadd szögezzem le: film és az őrá vonatkozó plakát között több szinten is determinált, s épp ezért gyönyörűségesen komplex (lehetne) a kapcsolat.

2006. június 15.

A tájban és egymásban élni? – Ang Lee: Brokeback Mountain / Túl a barátságon

Egyre inkább úgy gondolom, igaza van – többek között – Fredric Jamesonnak, amikor a humán kultúrához fűződő nyelvi tevékenységeink java részét allegorézisnek minősíti: párhuzamos konstrukciókat ötlünk ki, magyarázatokat és fordításokat, abbéli igyekezetünkben, hogy teljesebben, hatékonyabban, igazabban szólhassunk. Miről is? Ez persze attól függ, milyen narratívákkal, ideológiákkal és világértelmező mítoszokkal vesszük körül magunkat; az emberi voltot, a szignifikációt, a megismerést, avagy az evolúciót tüntetjük ki figyelmünkkel (és a lista természetesen tetszés szerint bővíthető).

2006. április 20.

A brit-angol filmgyártás története 2. – A világháborútól napjainkig

A második világháború Nagy-Britannia filmes kultúrájában is komoly változásokat okozott. A parlament irányelveket, követendő szempontokat szabott meg a stúdióknak, bizonyos tematikákat támogatva, másokat megtiltva a készülő brit filmekben. Ajánlott volt a következő kérdésekre felelő filmeket készíteni: „Miért harcol Nagy-Britannia? Hogyan harcol? Ha győzni akarunk, áldozatot kell hoznunk!”

2006. március 15.

A titkárnő figyel – Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

Az idei külföldi Oscar-kategóriában is jelölt német filmnek több mint beszédes címe van: A bukás. Ennél lényegre törőbb összegzést a második világháborúhoz vezető (össz)német ideál sorsáról nem is hozhattak volna. Az viszont jelzésértékű, hogy a nézői elme egyszerűsít, redukál, és rég nem a második világháborúra, a német haditechnikára asszociál a cím/film hallatán, hanem így szól a pénztárnál: „A Hitler-filmre kérek két jegyet."

2005. április 15.

Az elfoglalt válogató-edző – Interjú Mihai Chirilov filmkritikussal, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatójával

„Mivel elsődlegesen filmkritikus vagyok, igen egyszerűek a válogatási szempontjaim: egyensúlyra kell lelnem az én elkerülhetetlen kritikusi szubjektivitásom és a szelekcióhoz szükséges objektivitás között. Olyan filmeket kell egybeterelnem, amelyekért bármikor tűzbe tenném a kezem, ám egyszersmind alá kell bújnom a lehetséges nézőközönség bőrének, és olyan filmekkel kell őt meglepnem, amelyeket biztosan szeretni fog.”

2004. november 15.

Egy fesztivál kívülről-belülről

A mintegy 350 000 lakosú, egyetemi városként elkönyvelt Kolozsvár több művészeti fesztivál születését és lassú elmúlását nézhette végig az elmúlt tizenöt év során. 2002 késő tavaszán egy újabb esemény zavarta meg a nyári vakációra készülődők mindennapjait: a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválnak elkeresztelt seregszemle.

2004. október 15.

Városfeeling, tömörítve

Milyen városok tűnnek fel napjaink tömegfilm-térképén? Az amerikai kisváros, a távol-keleti high-tech metropolis, vagy inkább Berlin, Firenze és London?

2004. szeptember 15.