Felkészülés meghatározatlan ideig tartó online filmnézésre – A magyar film a koronavírus idején

A 2020-as év nem kedvezett sem a moziknak, sem a filmeseknek, sem a filmforgalmazóknak. A magyarországi mozik 5 hónapig voltak zárva, a fennmaradó 7 hónapba beleesett a nyári uborkaszezon és ősszel is csak a fanatikus mozirajongók váltottak jegyet. Ugyan megvolt a romantikája annak, hogy négyen ültünk egy hatalmas teremben Horvát Lili filmjén, és senki nem ropogtatott popcornt, azért már nagyon várjuk, hogy újra közösségi élmény legyen a filmnézés. Megkérdeztünk mozisokat, forgalmazókat, filmgyártókat és a Nemzeti Filmintézet munkatársait is arról, hogy mire számíthatunk 2021-ben.

2020 nem múlik el nyomtalanul – Így látják a válságot a romániai filmforgalmazók és mozik

Több mint háromnegyedével visszaesett a filmterjesztés romániai piaca 2020-ban. A leálló gyártás és az elmaradó fesztiválok, bemutatók okozta nemzetközi válságot helyi szinten mélyítette az, hogy a mozitermek márciustól szeptemberig zárva voltak, majd alig egy hónapnyi korlátozott működés után októbertől ismét bezártak, és 2021 elején egyelőre csak helyenként nyithattak újra. A szabadtéri, illetve az online vetítések egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az ágazat nem kapott helyi szinten speciális támogatást, a 2020-as év pedig – ha a járványt sikerül is megfékezni – még hosszú ideig érezteti majd a hatását. Filmforgalmazókat és mozikat kérdeztünk.

(Kicsit sem magasztos) rekviem egy moziért – A kolozsvári Corso mozi története

Már csupán az idősebb kolozsváriak emlékeznek 2020-ban arra, hogy egykor mozi működött a főtéri Bánffy-palota udvarán, egy „felborult üst” alakú épületben. Alig valamivel több, mint 50 éves fizikai és intézményi léte során különféle cégérek alatt látta el a város közönségét friss(nek számító) filmekkel és nyújtott egyéb szolgáltatásokat; gyűlések, előadások, erőművészi izzadások helyszíne volt. Ez volt a Corso.

A mentálhigiénés segélyvonaltól az autósmoziig – Európai filmesek a koronavírus idején 2.

Mivel folytassuk az európai filmipart/filmművészetet a koronavírus-válság átvészelésében segítő intézkedésekről szóló áttekintőnket? Olaszországgal, ahol az elmúlt hetekben az emberek többségének kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy a mozik bezárása miatt keseregjen, vagy Svédországgal és Izlanddal, az utolsó két dinoszaurusszal, amelyik nem zárkózott be a barlangjába? Kezdjünk inkább a német intézkedéscsomaggal, amely gigászi összeget irányított át a művészeteknek.

„A harc lent az emberek között zajlik, az arénában, a hétköznapokban” – Interjú Hajdu Szabolccsal a Békeidőről

Hajdu Szabolcs Békeidő című filmje lesz az első olyan magyar nagyjátékfilm, amelynek online, a Vimeo videómegosztón lesz az ősbemutatója. Az április 23-i premierre készülve beszélgettünk a rendezővel a nagyrészt Kolozsváron, sok erdélyi résztvevővel forgatott film-antológiáról, amely a Látókép-Production, a Filmtett Egyesület és a svájci Bord Cadre Films gyártásában készült, producere Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs mellett Jim Stark, Jim Jarmusch korábbi állandó producere, aki a 2014-es Délibáb után dolgozik ismét az alkotópárossal.

Az irodából a gyöngyvászonig 2. – Magyarországi filmforgalmazó-körkép

A piaci sikerre törekvőtől a kockázatvállaló „kézműves” filmforgalmazóig terjed a magyarországi filmterjesztés színes és telített piaca. A potenciális nézőkhöz mindenki elsősorban a virtuális térben, a közösségi oldalakon próbál eljutni. Mivel lehet kitűnni a reklámzajból? Ki milyen stratégiával választ filmet? A fesztiváldíjak vonzzák vagy taszítják a magyar közönséget? Hány néző számított sikernek 2018-ban? Foglalkozik-e valaki a vidéki filmrajongókkal, miközben az artfilmek 90 százalékát Budapesten nézik? A romániai után a magyarországi mozifilm-forgalmazás különböző súlycsoportba tartozó szereplőit is bemutatjuk.