Az új évezred legjobb norvég filmjei

#10

Lønsj / Cold Lunch (r. Eva Sørhaug, 2008)

Apró hibái ellenére, Eva Sørhaug első nagyjátékfilmje mindenképp előkelő helyet érdemel az utóbbi évek legjobb norvég alkotásainak listáján. Ebben a minimalistának is nevezhető alkotásban Aki Kaurismäki szarkazmusa Robert Altman kaotikus felépítésével keveredik, számtalan különös karakter bukkan fel, akik néha már-már szürrealista párbeszédeket folytatnak egymással, feladva ezzel a leckét a nézőknek is, akik a megválaszolt kérdések helyett csupán újabb és újabb kérdőjeleket kapnak.

#9

Nokas (r. Erik Skjoldbjærg, 2010)

Nemrég láthattuk a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon, mégis rögtön kivívta helyét a legjobbak között. Erik Skjoldbjærg Norvégia leghírhedtebb bankrablását filmesítette meg, melynek során 11 férfi teljesen lebénította Stavanger központját, ami végül 1 halott rendőrt, valamint 51 millió korona (7 és fél millió euró) felszívódását eredményzte. A vásznon a rablás előkészülete és lefolyása elevenedik meg a támadók, a rendőrség, valamint a banki alkalmazottak nézőpontjából. A film realisztikusan dinamikus, tipikusan északi, megfontoltan hidegvérű és lényegre törő.

#8

Folk flest bor i Kina / A legtöbb ember Kínában él (r. Thomas Robsahm, Morten Tyldum, Ingebjørg Torgersen, Terje Rangnes, Hans Petter Moland, Magnus Martens, Sara Johnsen, Arild Fröhlich, Martin Asphaug, 2002)

„Sokan laknak Kínában, de ki lakik Norvégiában?” – ez a hat fiatal norvég íróból és kilenc rendezőből álló kis csoport filmjének tagline-ja. A kilenc rövid epizódból álló filmet a Norvégiában létező nyolc politikai párt ideológiája inspirálta, célja pedig, hogy szinkronba hozza a politikát a történelemmel, és természetesen a frappáns északi humorral. A különböző epizódok helyszíne azonos: egy benzinkút, ahol éppen dolgoznak, ahová éppen érkeznek, vagy ahonnan éppen távoznak a szereplők. Már csak az egyes részek változatossága miatt is érdemes megnézni, de egészként is megállja a helyét, morális mondanivalója pedig nemcsak norvégok számára nyer teljes értelmet.

#7

Buddy / Haverok (r. Morten Tyldum, 2003)

Morten Tyldum rendkívül dinamikus alkotása meglepően valós képet fest a „mai fiatalok” életmódjáról és felfogásáról. A három jóbarát, Kristoffer, Geir és Stig közösen bérelnek egy tágas lakást, fiatalok és gondtalanok, egészen addig, míg a könnyelmű Kristoffert ott nem hagyja barátnője pénzes főnökéért. Egy szerencsés (?) véletlennek köszönhetően Kristoffer videonaplója egy talk show producerének kezébe kerül, aminek következtében a srácok élete teljesen publikussá válik – sztárok lesznek. De vajon elég erősek-e baráti kötelékeik ahhoz, hogy mindezzel megbirkózzanak, és ne veszítsék el sem önmagukat, sem egymást?

#6

Sønner / Sons (r. Erik Richter Strand, 2006)

A Sønner egy, az északi filmeknél hihetetlenül ritkán felbukkanó témát boncolgat: a pedofíliát és annak következményeit. Egy uszodai felügyelő, Lars észreveszi, hogy az úszni járó fiúk körül egy idősebb férfi ólálkodik, főnökei viszont nem veszik komolyan aggodalmait. Lars kézbe veszi a dolgokat, és videokamerával rögzíti, amint az egyik fiú orálisan kielégíti a pedofil férfit autójában. Azt gondolnánk, hogy ha már bizonyítékkal is rendelkezik, akkor könnyen fel tudja jelenteni, ám akkor mi lesz a felvételen látható kisfiúval...? A film számtalan morális problémát feszeget, és már-már thrilleri magasságokba emeli a pedofília okozta érzelmi krízisek által összekötött emberi sorsok bemutatását.

#5

Kunsten å tenke negativt / The Art of Negative Thinking (r. Bård Breien, 2006)

„A negatív gondolkodás művészete” – egy ilyen címet is csak a norvégok találhatnak ki, miközben minden pesszimizmus és tragédia ellenére hasukat fogva kacagnak a számunkra különösen groteszk szituációkon is. Bård Breien filmje egy mozgáskorlátozott csoport mindennapjaiba enged betekintést, ahol leginkább a pozitív életfelfogás és az őszinte reménykedés uralkodik, egészen addig a pillanatig, míg egy új tag nem érkezik, aki rá nem ébreszti őket, hogy valójában milyen szánalmas és értelmetlen is az ő életük... A karakterek fenomenálisak, a csípős humor élvezetébe pedig néha még mi is bele-belepirulhatunk.

#4

En ganske snill mann / Hajszál híján úriember (r. Hans Petter Moland, 2010)

Ulrik tizenkét évet húzott le felesége szeretőjének megöléséért, filmünk pedig szabadulása pillanatában indul útjára. Ulrik kemény fickónak tűnik, de apránként fény derül arra, hogy nehéz természete ellenére valójában kenyérre lehet kenni, és éppen e kettősség miatt maga is képtelen eldönteni, hogy mihez kezdjen szabadságával: próbálja felkeresni családját, hogy bepótolja az elmúlasztott éveket vagy álljon bosszút a férfin, aki annak idején beköpte őt a rendőröknek? Moland filmje kifogástalan egészet alkot mind a rendezés, mind a forgatókönyv szempontjából, ezt pedig még tetézi a színészek zseniális performansza is, élükön Stellan Skarsgård sztárszínésszel, akit hiába imádnak Hollywoodban is, mégiscsak otthon a helye.

#3

Den brysomme mannen / A kiállhatatlan (r. Jens Lien, 2006)

Andreas kafkai szituációban találja magát: megérkezik egy furcsa városba, és fogalma sincs, hogy hogyan került oda. A lakást „hivatalból” adják, kényelmes munkahelye is kerül, ráadásul az egyik legszebb nőt is megkapja, akivel hamarosan össze is költözik. Itt minden (túl) tökéletes, valami még sincs rendjén – az embereknek nincsenek érzéseik, minden olyan hideg, szürke, egyforma. Andreas megpróbál elmenekülni, még a metró elé is leveti magát, de úgy tűnik, innen nincs szabadulás. Jens Lien filmje metaforikusan szürreális magasságokba emeli mai világunk elsivárosodását és nemtörődömségét, Trond Fausa Aurvåg bárgyú arca pedig tökéletes táptalaj napjaink tanácstalan és tehetetlen emberének megszemélyesítésére.

#2

Elling (r. Petter Næss, 2001)

Anyja halála után a negyvenéves Elling magára marad, és mivel elszigetelt neveltetésének köszönhetően teljesen életképtelen, állami intézetbe kerül, ahol megismerkedik a nem kevésbé problémás, nőimádó, ám még szűz, ugyancsak a negyvenes éveiben járó Kjell Bjarnéval. Két év elteltével elég stabilnak bizonyulnak ahhoz, hogy önálló életet éljenek, így egy közös lakásba kerülnek, ahol ellentéteik lassan barátsággá, félelmeik pedig bátorsággá alakulnak. Elling története garantáltan nem hagy szemet szárazon, hiszen hol együtt nevetünk, hol együtt sírunk ügyefogyott főhőseinkkel, akik apránként feltalálják magukat a mindennapokban.

#1

Salmer fra kjøkkenet / Dalok a konyhából (r. Bent Hamer, 2003)

A háború utáni Svédországban komoly kutatásokat végeztek, míg arra az eredményre jutottak, hogy egy átlagos háziasszony minden évben bejárja a Stockholm és Kongó közti távolságot konyhájában, mialatt elvégzi az otthoni teendőket. Ezen a kutatáson felbuzdulva a Svéd Otthonkutató Intézet ügynököket küld Norvégiába, hogy kiszámolják az egyedülálló férfiak által megtett konyhai távolságokat. Folke Nilsson ügynök a mogorva Isakhoz kerül, aki magányosan, elszigetelten él, és csupán a legszükségesebb teendőket végzi el konyhájában. Isak nagyon nehezen viseli a megfigyelést,  Folke pedig szégyenkezve végzi megalázó munkáját, ami végül ahhoz vezet, hogy a két férfi között szoros barátság alakul ki, amivel közösen enyhítik látszólag menthetetlen magányukat. Mindenkinek kötelező darab!