Már csak pár röpke nap választ el bennünket Tarantino „kilencedik” filmjének bemutatójától, úgyhogy nem árt fejben végigzongorázni az életművön. Íme, a bűnös lista, amihez természetesen hozzá lehet – és kell! – szólni kommentben. (A párbeszédrészleteket nem fordítottuk, mert egyrészt némelyikükhöz többféle szentesített magyar fordítás tartozik, ráadásul ezek egy része nem is túl jó; másrészt meg lassan le kéne szokni a szinkronról – egy Tarantino-film verbális zamatát kár lenne elvenni fordítással.) Ja, és továbbra is lehet szavazni!

Július elsejétől az új EU-s direktíváknak megfelelően Romániában, így Kolozsváron is kötelező lesz a szelektív szemétgyűjtés az újrahasznosítás érdekében. A recikláló ösztöneink stimulálása végett íme pár film, aminek így vagy úgy köze van az újrahasznosításhoz – vagy legalábbis az általános értelemben vett ökotudatossághoz.

Már-már közhelyes, hogy idén nagykorúvá lesz a TIFF, de igen, ez a nagy helyzet, és mi tizennyolcadik alkalommal is töretlenül várjuk a moziból moziba való szlalomozást, a konstans éjszakát (mert a moziban mindig este van), a sokezer filmkockát, amit másodpercenként huszonnégyesével fogunk elfogyasztani péntektől kezdődően. Íme, néhány ajánlat így, látatlanban, előre a szerkesztőségtől.

Egy újabb május elseje, amikor a nagyérdemű a házban kényszerül kuksolni és filmet nézni ahelyett, hogy a természet lágy ölén sütné a flekkent (vagy a vajat a fején). Íme, pár emlékezetes esős film vagy jelenet az empátia végett.

A hétfő esti tragikus párizsi katedrálistűz képeit nézegetve döbbenhetünk rá igazán, hogy a több mint nyolcszáz éves székesegyház mennyi művészt megihletett – többek közt filmeseket is. Van, akinél csak egy rögtön felismerhető háttérként funkcionál, van, akinél egyenesen a cselekmény fontos része az európai építészet egyik legszebb teljesítménye, Párizs egyik jelképe. Íme, pár film, amiben felbukkan a Notre-Dame.

Jordan Peele új filmje, a Mi / Us egy metafizikai csavart adott a home invasion thrillereknek, így hirtelen felindulásból visszagondoltunk kedvenc hasonló filmjeinkre, amelyekben a gonosz ott talál meg, amit a legbensőségesebbek hittünk: az otthonunkban. Íme, kilenc otthoninváziós mozi a friss tizedik mellé.

Most, hogy a Száz év magány is áldozatul esett (ráadásul pont a Netflixnek), összesszedtünk még pár alapvető fontosságú irodalmi művet, amiből mindeddig – csodák csodájára – nem készült tévés vagy mozis adaptáció (az, hogy kellene-e készülnie, már másik tál tészta). Természetesen szívesen várjuk alul, kommentben a Ti kedvenceiteket is.

Idei leggyűlöltebb, legunalmasabb, legsemmilyenebb, legborzalmasabb „élményeinket” ugyanolyan módszerrel válogattuk ki a szerkesztők és a szerzők javaslatai alapján, mint a kedvenceinket, de sokkal nehezebb volt konszenzusra jutni velük. Magyarán: nagyon sok rossz film volt idén is, és a „gyűlöletízlés” roppant sokszínű a „szeretetízlés” egységességével kontrasztban. Mindazonáltal álljon itt a lista elrettentőnek: ennél jobb 2019-et magunknak és mindenkinek :)

Nem minden évben készítünk toplistát, de amikor készítünk, akkor az utolsó percig húzzuk, hogy minél több filmet lehessen bepótolni. Idén a szűkebb értelemben vett szerkesztőség mellett a rendszeresen közlő szerzőinket is megkérdeztük, hogy melyek voltak azok a filmek, amelyeket az idén leginkább szerettek. Nemcsak mozis, hanem másféle (értsd: sztríminges-netflixes) bemutatók is szóba jöhettek, és persze olyan filmek is, amelyek tavalyiak ugyan, de a magyarországi vagy romániai mozikba csak idén érkeztek (jellemzően pont az Oscar-jelöltek). A leginkább utált filmek listája is érkezik hamarosan, nadeviszontakkor íme, idei kedvenceink!

A film (és irodalom-)történet tele van diszfunkcionális, de zseniális nyomozókkal, akik alkoholizmusuk, depressziójuk, vagy ki tudja mijük ellenére is (vagy talán épp amiatt) látnak át a szitán. Összeszedtük egy csokorba „kedvenc” nyomozónyomorító bajainkat. Az öntörvényűséget nem is számoljuk ide, hiszen az alapkövetelmény egy valamirevaló hekusnál.