Nincs évzáró legjobb filmeket lajstromozó toplista nélkül (csalódások ide kattintva, legjobb sorozatok ide kattintva). Sírtunk ugyan, hogy milyen gyatra év volt (amiben jócskán közrejátszott az is, hogy sok kisebb-nagyobb stúdió dugosgatja a jövő évi reményteli moziújranyitásig a legféltettebb hímestojásait), és tény, hogy talán még soha nem volt olyan, hogy a csalódások és a legjobbnak tartott alkotások között ekkora legyen az átfedés, de a pandémia közepén is sikerült igazi kiemelkedő mestermunkákra lelni. Íme, az év legjobb filmjei, a Filmtett szerzői és szerkesztői szerint.

Amilyen könnyű volt viszonylagos konszenzust találni az év legjobb filmjei kapcsán, annyira nehéz volt rálelni az év legjobb tévésorozatára. Ez csak azt mutatja, hogy míg nagyjátékfilmek terén nagyjából hamar kikristályosodik, hogy mi az, amit néz és szeret a szakma (és a nagyközönség), a streaming-korszak óriási tévés túlkínálatában már sokkal inkább a személyes ízlés – és talán a random kattingatás – érvényesül keresgéléskor. Meg persze az, hogy sok sorozat eltunyul egy erős első évad után. Íme, az idei év legjobb tévés alkotásai a Filmtett szerzői és szerkesztői szerint.

Az évvégi számvetést ezúttal is a negatívumokkal kezdjük – és hát az idén volt pár. A hagyománnyal szakítva ezúttal nemcsak filmet vagy sorozatot említhettek a Filmtett szerzői, hanem bármilyen filmes jellegű történést a nagyvilágból. A végeredmény borítékolható, ám attól még érdekes. (És mi sem jellemzőbb egy ilyen évre, hogy ugyanazok az alkotások felbukkannak majd a legjobb filmek és legnagyobb csalódások között is…)

Hatvanadik életévében, tragikusan váratlanul hunyt el a koreai film csoda- és fenegyereke, Kim Ki-duk (magyaros írásmóddal: Kim Gidok). Filmjeit lehet szeretni vagy gyűlölni, őt magát ellentmondásos személyiségnek tartani, de hogy a kortárs filmművészet egyik legeredetibb, megkerülhetetlen alakja, az aligha képezheti vita tárgyát. Kiterjedt életművéből válogattunk össze 7+1 kiemelkedő alkotást.

2020 a koronavírus miatt elhalasztott forgatások és bemutatók éveként fog bevonulni a filmtörténetbe. A Dűne meg az új James Bond-mozi nézegetése helyett legalább mélázzunk el, milyen lehetett statisztának lenni a filmtörténet aranykorában, amikor még nem CGI-vel vagy felfújható manökenekkel hoztak létre óriási tömegeket.

Egy röpke hónap múlva a polcokra kerül a PS5, és ezzel lezárul egy konzolgeneráció hétéves tündöklése – nem titok, hogy a Sony ezalatt leginkább az Playstation-exkluzív, tehát Xboxon nem (legfeljebb esetenként PC-n) játszható alkotásokkal verte meg a legfőbb rivális Microsoftot eladások terén. Az új hardverre készülve összeszedtük és rangsoroltuk a legjobban sikerült PS4-játékokat. Megjegyzések: remastered és remake-elt, tehát az előző generációkból átmentett, újracsinált játékokat (Journey, Shadow of the Colossus, Uncharted 1-3, Last Guardian, Ratchet and Clank etc.) nem raktunk a listára, egyetlen jól megindokolt kivételellel; jópár játék van, amit nem játszottunk (Persona 5), vagy nem játszottunk végig (Bloodborne); és íme, egy „futottak még” gyorslista is: Until Dawn, Infamous: Second Son, Uncharted: Lost Legacy, The Order: 1886; és igen, ha a Red Dead Redemption 2 PS4-exkluzív lenne, akkor ott lenne a top 3-ban.

Ugyan hivatalos kimutatásról nem tudunk, de a hányattatott sorsú, szinte észrevétlenül az éhező-szenvedő művész archetípusává vált Vincent Van Gogh életéről több film készült, mint bármelyik más festőéről, a filmtörténet legnagyobb színészei számára jelentett kihívást és inspirációt. Íme, pár Van Gogh-alakítás különösebb rangsorolási kényszer nélkül.

82 évesen távozott Jiří Menzel legendás filmrendező, a csehszlovák újhullám egyik elindítója, akinek a filmjei csak látszólag szólnak csehekről, valójában rólunk szólnak. Íme, tíz kikerülhetetlen Menzel-alkotás.

A német rendező ma lett 75 éves, és ugyan az utóbbi években a filmes termése finoman szólva egyenletlenre sikerült, attól még jó pár klasszikussal ajándékozott meg minket. Íme, néhány közülük. (Szavazni is lehet, mégpedig itt!)

Az idei TIFF nagyon fura fesztivál lesz: sok helyszín, de mind szabadtéri; napi legfeljebb két vetítés, szóval napközben nem is nagyon lesz amit csinálni; a temérdek külföldi meghívott hiányát még csak el sem merjük képzelni – a klasszikus fesztiválhangulat helyett most valami nagyon másra kell számítanunk. Ettől függetlenül a filmes felhozatal most is erős, nehezünkre is volt kiválasztani néhány alkotást, amit elöljáróban, látatlanban is ajánlani merünk. Íme, ezekre a filmekre ülünk be mindenképp a TIFF alatt.