Egy újabb május elseje, amikor a nagyérdemű a házban kényszerül kuksolni és filmet nézni ahelyett, hogy a természet lágy ölén sütné a flekkent (vagy a vajat a fején). Íme, pár emlékezetes esős film vagy jelenet az empátia végett.
A hétfő esti tragikus párizsi katedrálistűz képeit nézegetve döbbenhetünk rá igazán, hogy a több mint nyolcszáz éves székesegyház mennyi művészt megihletett – többek közt filmeseket is. Van, akinél csak egy rögtön felismerhető háttérként funkcionál, van, akinél egyenesen a cselekmény fontos része az európai építészet egyik legszebb teljesítménye, Párizs egyik jelképe. Íme, pár film, amiben felbukkan a Notre-Dame.
Jordan Peele új filmje, a Mi / Us egy metafizikai csavart adott a home invasion thrillereknek, így hirtelen felindulásból visszagondoltunk kedvenc hasonló filmjeinkre, amelyekben a gonosz ott talál meg, amit a legbensőségesebbek hittünk: az otthonunkban. Íme, kilenc otthoninváziós mozi a friss tizedik mellé.
Most, hogy a Száz év magány is áldozatul esett (ráadásul pont a Netflixnek), összesszedtünk még pár alapvető fontosságú irodalmi művet, amiből mindeddig – csodák csodájára – nem készült tévés vagy mozis adaptáció (az, hogy kellene-e készülnie, már másik tál tészta). Természetesen szívesen várjuk alul, kommentben a Ti kedvenceiteket is.
Idei leggyűlöltebb, legunalmasabb, legsemmilyenebb, legborzalmasabb „élményeinket” ugyanolyan módszerrel válogattuk ki a szerkesztők és a szerzők javaslatai alapján, mint a kedvenceinket, de sokkal nehezebb volt konszenzusra jutni velük. Magyarán: nagyon sok rossz film volt idén is, és a „gyűlöletízlés” roppant sokszínű a „szeretetízlés” egységességével kontrasztban. Mindazonáltal álljon itt a lista elrettentőnek: ennél jobb 2019-et magunknak és mindenkinek :)
Nem minden évben készítünk toplistát, de amikor készítünk, akkor az utolsó percig húzzuk, hogy minél több filmet lehessen bepótolni. Idén a szűkebb értelemben vett szerkesztőség mellett a rendszeresen közlő szerzőinket is megkérdeztük, hogy melyek voltak azok a filmek, amelyeket az idén leginkább szerettek. Nemcsak mozis, hanem másféle (értsd: sztríminges-netflixes) bemutatók is szóba jöhettek, és persze olyan filmek is, amelyek tavalyiak ugyan, de a magyarországi vagy romániai mozikba csak idén érkeztek (jellemzően pont az Oscar-jelöltek). A leginkább utált filmek listája is érkezik hamarosan, nadeviszontakkor íme, idei kedvenceink!
A film (és irodalom-)történet tele van diszfunkcionális, de zseniális nyomozókkal, akik alkoholizmusuk, depressziójuk, vagy ki tudja mijük ellenére is (vagy talán épp amiatt) látnak át a szitán. Összeszedtük egy csokorba „kedvenc” nyomozónyomorító bajainkat. Az öntörvényűséget nem is számoljuk ide, hiszen az alapkövetelmény egy valamirevaló hekusnál.
Poszt-horror: újabb elitista zsánercímke, amit unatkozó bölcsészek hajigálnak minden 2010 után készült horrorfilm után, vagy legitim filmes hullám, ami új életet lehell az örök tetszhalottság állapotában vergődő ijesztgetős műfajokba? Cikkünkből részletesen is kiderül, de addigis íme a tíz kedvenc „poszt-horrorunk”.
Spielberg Ready Player One-jával ismét filmes napirendre került a VR (virtuális valóság) periodikusan fel-felbukkanó témája, arról ne is beszélve, hogy az élet lassan utoléri a filmet: most már elérhető áron kaphatóak különböző VR-sisakok telefonokhoz, számítógépekhez, amelyek segítségével megmerítkezhetünk egy, a mozitól gyökeresen eltérő valóságban. Íme, néhány VR-ről szóló film, sisakkal vagy nélküle. A listát ki lehet egészíteni!
A sok évvel ezelőtti, a „legrosszabb legjobb filmeket” felsorakoztató toplistánkat egészítenénk ki olyan bűnrossz alkotásokkal, amelyek Oscart nyertek valamilyen kategóriában – másban, mint a legjobb film díja (jellemző, hogy gyanúsan sok a legjobb smink-díj köztük). Az ihletet Guillermo del Toro frissen díjazott filmje, A víz érintése (The Shape of Water) adta.
