2021 legjobb filmjei

A mozibajárás jövője még mindig nem egy felhőtlen és egyértelmű történet (a gigaprodukciók streaminges szimultánbemutatóira gondolunk, de nemcsak), ám idén valamivel könnyebb dolgunk volt a legjobb filmek kiválasztásánál – már csak a temérdek bepótolt bemutató miatt is. Ez a lista sem mentes kétségektől (néhány film felbukkant a személyes csalódások között is, mint például a második, az ötödik, a hatodik és a tizenegyedik helyezett), de íme, az idén ezeket a filmeket szerették leginkább a Filmtett szerzői.

#11

(megosztva) Edgar Wright: Last Night in Soho / Utolsó éjszaka a Sohóban

„Az Utolsó éjszaka a Sohóban egy magával ragadó hangulatú, csavaros és jól kidolgozott mű és egyben igazi moziélmény, amely nemcsak Wright, hanem a korszak rajongói számára is kötelező kaland.”

Gyöngyösi Lilla: Beszippant, megemészt és kiköp

#10

(megosztva) Asghar Farhadi: Ghahreman / A Hero / Egy hős

„Asghar Farhadi ezúttal spanyol kitérő után tér vissza hazájába, hogy bebizonyítsa: az iráni film még mindig képes új árnyalatát felvillantani, és bármely európai művészfilmes irány komoly vetélytársa lenni. Az Egy hősben nem távolodik el az őt eddig annyira foglalkoztató témáktól, az emberi kapcsolatok bonyolultságát, egy család elkerülhetetlen szétesését egy felemelkedés-bukás történetére redukálja, az újhullámos irányzat reflexiójával ízesítve.”

Fazakas Lehel: Bicikli nélküli tolvajok

#9

Jasmila Žbanić: Quo vadis, Aida?

„A Quo Vadis, Aida? sallangmentes, kényelmetlen, zsigeri film, legalább annyira, mint a Saul fia vagy a Jöjj és lásd!, és ezekhez hasonlóan alig ad némi feloldozást, megkönnyebbülést. Két tekintetben különösen erős: hihetetlenül pontos, megrázó színészi alakításokat látunk, illetve végig fenntartja a helyenként szinte elviselhetetlen feszültséget.”

Sztercey Szabolcs Benedek: Nincs visszaút, Aida.

#8

Jane Campion: The Power of the Dog / A kutya karmai közt

„Most jönne az a hosszú oldalakon át tartó méltatás, amit Cumberbatch érdemel, de nem jön. Nagyjából másfél percig kell nézni a filmet, hogy egyértelmű legyen: ebben a részletgazdag, rétegzett alakításban eszelős munka, felkészültség, elhivatottság, alázat és empátia van, amit valószínűleg el is fognak ismerni ilyen-olyan díjakkal. Pályájának legjobbja.”

Pernecker Dávid: Vágóhídra terelt férfiállat

#7

Chloé Zhao: Nomadland / A nomádok földje

A nomádok földje ugyanúgy nem egyenlő a »történetével«, ahogy Zhao előző művei sem voltak azok: gyönyörű, mozaikos, cselekménnyé rendezett portré egy nem mindennapi nőről és egy nem mindennapi csoport nem mindennapi élethelyzetéről. Nincsenek amolyan nagy jelenetek, csak olyan kisebbek, amik mindennél nagyobbnak tűnnek. Katarzisok. Chloé Zhao nem hibázik, A nomádok földje is mestermű.”

Pernecker Dávid: Az otthon mindenhol

#6

Denis Villeneuve: Dune / Dűne

„Villeneuve kifejezetten nem szeretné, ha a nézők a tévéjükön látnák először a filmet. És igaza is van: a Dűne grandiózus látványa és hangzása abszolút a filmszínházakba való.”

Rakita Vivien: Ez még csak a kezdet

#5

Ridley Scott: The Last Duel / Az utolsó párbaj

„Scott filmje formailag és szerkezetileg rendkívül izgalmas. A feminista ideológia filmbe ágyazásához visszanyúl Akira Kuroszava 1950-es Rashomonjának (akkor még) forradalmi technikájához, a különböző szubjektív perspektívák mentén zajló epizodikus történetmeséléshez.”

Süll Kristóf: Középkori párbaj dönti el a posztmodern sorsát

#4

Julia Ducournau: Titane / Titán

„Bár egy kifejezetten dekoratív és nőies megjelenésű rendezőnő jegyzi, a Titán az idei Cannes legtökösebb filmje volt, ami alaposan odavág a közönségnek és simán kenterbe veri a műfaj jeles férfi rendezőinek alkotásait. Ha azonban csak puszta nézősokkolás lenne, sosem szólt volna ekkorát.”

Váró Kata Anna: Csak egy film

#3

Florian Zeller: The Father / Az apa

„Szinte megragadható, érzéki élményként mutatja fel, milyen is az, ha lassú kínhalálra ítél minket a saját testünk. Aki látta, garantáltan nem feledi – már csak a legutolsó jelenet miatt sem, melyben egy hatalmas színész ismét bebizonyítja, hogy még mindig korai volna elfeledni őt.”

Kovács Patrik: Nem hasonlít már múlt és jelen

#2

Paolo Sorrentino: È stata la mano di Dio / The Hand of God / Isten keze

„Az Isten keze egy gyönyörű alkotás, amelyben ezúttal is olasz város, de most Róma helyett Nápoly lesz a második főszereplő. [...] A hibái ellenére nemcsak a rendező egyik legszemélyesebb, hanem az egyik legmeghatóbb filmje is lesz.”

Rakita Vivien: Hiszek egy Maradonában

#1

Radu Jude: Babardeală cu bucluc sau porno balamuc / Bad Luck Banging or Loony Porn / Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban

„[...] ha a klasszikus filmes narratíva szabályai, vagyis az elbeszélő, hagyományos dramaturgiájú mozik felől nézzük, akár avantgárd, experimentális filmnek is felfogható, ami szakít mindenféle szabállyal, szanaszét zúzza a uncsi sémák béklyóit, még a román újhullámosakat is. Holott elsősorban vígjáték.”

Jakab-Benke Nándor: Maszkos szelfi