Esős filmek május elsejére

Egy újabb május elseje, amikor a nagyérdemű a házban kényszerül kuksolni és filmet nézni ahelyett, hogy a természet lágy ölén sütné a flekkent (vagy a vajat a fején). Íme, pár emlékezetes esős film vagy jelenet az empátia végett.

#10

Mike Newell: Four Weddings and a Funeral / Négy esküvő és egy temetés (1994)

A Nagy Brit Romantikus Vígjáték végső csókjelenetét nem lehetett, nem szabadott megcsinálni egy alapos eső nélkül. Szóval nem csüggedni, ilyesmire is jó ürügy a ránkzúduló víz.

#9

William Friedkin: Sorcerer / A félelem ára (1977)

A több mint húsz évvel korábbi francia, Clouzot-féle klasszikushoz (Le salaire de la peur / A félelem bére) ugyan nem ér fel ez az amerikai remake, de nem is olyan rossz, mint amilyenek a remake-ek szoktak lenni. Friedkin ráadásul egy szinte herzogi, embertelen erőfeszítés árán csinálta meg az ázott jeleneteket.

 

#8

Sam Mendes: Road to Perdition / A kárhozat útja (2002)

A filmben nem mindig esik, csak néha: mintha minden gyilkosságot eső kísérne. Az ég siratja az elhulltakat, vagy tökéletes fedezetet biztosít, elmosva a vért?

#7

Bruce Robinson: Withnail & I / Mi ketten (1987)

Ha mocsok időről van szó, nem lehet nem berakni legalább egy angol filmet a listába. Ugyan nem esik folyamatosan a film alatt, a filmvégi keserédes szétválás-jelenetre tökéletes aláfestés, pláne azzal a Hamlet-idézettel.

#6

James Mangold: Identity / Azonosság (2003)

Egy szinte Agatha Christie-i helyzet egy olyan helyen, ahol nem gondolnád, hogy esni fog: a Nevada-sivatagban. Egy újabb film, ahol az eső tökéletes kiindulópont a sztorihoz.

#5

Mikael Salomon: Hard Rain / Vízözön (1998)

Önmagában nem nagy vaszizdasz ez a krimi, de a kreatív, már-már parodisztikusan túltolt eső- és vízhasználat miatt megérdemel egy helyet a listán.

#4

Gene Kelly - Stanley Donen: Singin' in the Rain / Ének az esőben (1952)

Bizonyíték arra, hogy az eső nemcsak a főhős vagy a helyzet reménytelenségét képes aláfesteni, hanem valami teljesen vidám dolognak is képes megágyazni.

#3

David Fincher: Se7en / Hetedik (1995)

Az egyébként is reménytelennek tűnő hajsza nyomott hangulatára tesz még rá egy lapáttal az folyamatos esőzés. Mintha a bibliai főbűnöket reprodukáló sorozatgyilkost támogatná „háttérzenével” ez a szintén bibliai, özönvíz-szerű szürkeség.

#2

Ridley Scott: Blade Runner / Szárnyas fejvadász (1982)

A P. K. Dick-írásból inspirált filozofikus sci-fi-klasszikusban is esik bőségesen, ami nemcsak vizuális értelemben nagyszerű (a tükröződő neonfények mindig jól néznek ki), de a film érzelmi csúcspontját (a Rutger Hauer-monológot) is szépen aláfesti. Nem csoda, hogy a jelenetnek már külön címe van, amit az aláfestő zenétől kapott (Tears in Rain – Könnyek az esőben).

#1

Kuroszava Akira: Rashomon / A vihar kapujában (1950)

Az Akutagava-írásból született film akkora klasszikus lett, hogy mondhatni saját narratív zsánert teremtett, a több szemszögből ugyanazt a sztorit bemutató elbeszélést azóta is Rashomon-narratívának hívják egyesek. De ide nem ezért került be, hanem mert az egész film kerettörténete egy nagy esőzéssel kezdődik. Apropó Kuroszava: A hét szamuráj klimaxában is esik rendesen. Sáros vidék lehetett a középkori Japán.