Ezeket várjuk a 19. TIFF-en

Az idei TIFF nagyon fura fesztivál lesz: sok helyszín, de mind szabadtéri; napi legfeljebb két vetítés, szóval napközben nem is nagyon lesz amit csinálni; a temérdek külföldi meghívott hiányát még csak el sem merjük képzelni – a klasszikus fesztiválhangulat helyett most valami nagyon másra kell számítanunk. Ettől függetlenül a filmes felhozatal most is erős, nehezünkre is volt kiválasztani néhány alkotást, amit elöljáróban, látatlanban is ajánlani merünk. Íme, ezekre a filmekre ülünk be mindenképp a TIFF alatt.

#13

Guillaume Nicloux: Thalasso / A terápia

A francia komédiák sajátosak, hagyományosan jók, de manapság gyakran az elvárások alatt maradnak. Guillaume Nicloux friss (épp megy a magyarországi mozikban) filmjében mégis (vagy csakazértis) reménykedünk. A rendező eddig főleg thrillereket alkotott, így talán friss lendülettel mutatja be egy író és egy színes mindennapjait egy terápiás-gyógyító központban. Az egyik főszereplő Gérard Depardieu, a műfaj veteránja, szóval a színészi alakításban is reménykedünk, a másik pedig a kvázi önmagát alakító Michel Houellebecq botrányíró, akit már egyszer megcsodálhattunk a TIFF-en a saját nevét viselő filmben. Hátha fogunk nevetni. (tgi)

Augusztus 1., szombat, 21.30, Club Transilvania

Augusztus 8., szombat, 21.30, Állatorvosi Egyetem

#12

Václav Marhoul: The Painted Bird / A festett madár

Václav Marhoul cseh rendező neve nem ismeretlen a filmkedvelő közönség számára, immár harmadik nagyjátékfilmjével borzolja a kedélyeket. A festett madár egy 2019-es cseh-szlovák-ukrán koprodukció, mely a lengyel Jerzy Kosinski 1965-ös regénye alapján készült. A fekete-fehér történelmi film 160 percen keresztül brutális képekkel sokkolja a nezőt, egy ártatlan kisfiút követ végig egy úton valahol Kelet-Európában, valamikor a második világháborúban. Ha hinni lehet az eddigi kritikáknak, képi világa igazi élmény lesz mozivásznon. (tgi)

Augusztus 2., vasárnap, 23.15, Babeș-Bolyai főépület (UBB)

Augusztus 9., vasárnap, 23.45, Báthory

A filmről ide kattintva olvasható kritikánk.

#11

Benjamin Ree: The Painter and the Thief

Egy fiatal cseh festőnő művészi karrierje felfuttatása érdekében Berlinből Oslóba költözik. Hamarosan sikerül is neki a norvég főváros egyik legmenőbb kortárs művészeti galériájában kiállítania, ám a megnyitót követően elrabolják két nagyméretű festményét. A tárgyaláson a festő beszélgetni kezd az egyik tolvajjal. Harag és előítéletek helyett empátiával közelít a drogfüggő sráchoz, aminek eredményeképpen szokatlan barátság szövődik közöttük. A fiú modellje és múzsája lesz, hiperrealista festményei visszatérő szereplője. Egymást kölcsönösen inspirálják, miközben fény derül a háttértörténetükre is. Többszörösen díjazott dokumentumfilm egy szinte lehetetlen barátságról. ()

Augusztus 3., hétfő, 21.30, Unitárius püspökség

Augusztus 9., vasárnap, 21.30, Unitárius püspökség

#10

Apa ca un bivol negru

A kereken 50 évvel ezelőtt, 1970-ben készült, restaurált dokumentumfilm-esszé egy különösen súlyos romániai árvíz áldozatait mutatja be, akik elkerülhetetlen sorscsapásként tekintenek a természeti katasztrófára. A híradókban ma is gyakran visszatérő narratíva akkor egy filmes generáció figyelmét keltette fel, akik a kor propagandafilmjeihez képest üdítő semlegességgel mutatták be a rögvalóságot. Megtaláljuk köztük például a ma már klasszikusnak számító 1972-es Kőországi lakodalom (Nunta de piatră) alkotóit, Dan Pițát, Mircea Veroiut és Iosif Demiant. (zse)

Augusztus 7., péntek éjfél, Babeș-Bolyai főépület (UBB)

#9

Quentin Dupieux: Le daim / Deerskin

A Mr. Oizo művésznév alatt nemcsak mozgóképpel, hanem zenével is foglalkozó flúgos francia filmesre akkor figyeltünk fel, amikor első nagyjátékfilmje főszereplőjévé egy destruktív hajlamú autógumit választott. Azóta folyamatosan azon dolgozik, hogy őrültebbnél őrültebb dolgokkal lepjen meg minket – még akkor is, ha azt egyre mainstreamabb keretek között teszi. Legújabb filmjének főszereplője például az Oscar-díjas Jean Dujardin, aki annyira belezúg egy őzbőrből készült dzsekibe, hogy képes teljesen tönkretenni az életét. Tudom, milyen halálosan szerelmes lenni egy ruhadarabba, hiszen nekem is volt szegecses fekete metál bőrdzsekim, szóval empátiával fogok beülni a tutibiztosan dilis filmre, ami egyébként a TIFF egyik új, Telihold (Lună plină) nevű szekciójában van, ami az eddigi horror-thrilleres Árnyak (Shadows/Umbre) szekció helyét veszi át idéntől. (jbn)

Augusztus 1., szombat éjfél, Bonchida, Bánffy-kastély

Augusztus 5., szerda éjjel 0.15, Hója-erdő

#8

Mikael Hafström: Quick / The Perfect Patient

Igazi skandináv krimibe oltott izgalmas drámának tűnik, jó erős erkölcsi és szakmai kérdésfelvetéssel a svéd Mikael Hafström új filmje. A történet valós eseményeket, Svédország legnagyobb igazságszolgáltatási botrányát dolgozza fel: a 90-es évek elején börtönbüntetésre ítéltek egy elmegyógyintézetbe került embert, aki több mint 30 brutális gyilkosságot ismert el. A vallomásait azonban később visszavonta, két újságíró pedig azzal állt elő, hogy a sorozatgyilkosság „bevallása” a hibás terápiának volt az eredménye, Thomas Quick pedig a rendszer áldozata. A film most az egyik újságírót követi, aki próbálja leleplezni a svéd jogi rendszer visszásságát és felmenteni egy szerinte ártatlan embert – csakhogy épp senki nem akar szabadon engedni egy erőszaktevő, kannibál sorozatgyilkost. (bk)

Augusztus 3., hétfő, 21.30, Apáczai

#7

Amikor március derekán bezártak a mozik, arra gondoltam, hogy idén pótolni fogom azokat a klasszikusokat, amelyeket még nem láttam, s mintha idén egyenesen rám gondoltak volna a szervezők, ugyanis pont a Karambol (Crash) előtti tételnél tartok a Cronenberg-filmográfia habzsolásában, úgyhogy találkozunk augusztus 2-án éjfélkor a Transilvania Clubnál, a biohorror kanadai mesterénk deviáns szexualitással túlfütött 1996-os kultfilmjének vetítésén.

Sajnos vakfolt számomra Pintilie A tölgy (Balanța, 1992) című munkája is, ami a 90-es évek egyik legfontosabb román filmje, így illene megnéznem restaurált verzióját augusztus 7-én fél 10-től az Unitárius Püspökség udvarán. (nesz)

#6

Rúnar Rúnarsson: Bergmál / Echo

A 2011-es TIFF-en a Tűzhányó (Eldfjall) című filmjével rendezői díjat nyert Rúnar Rúnarsson 56 jelenetből álló egészestés filmesszével tér vissza Kolozsvárra. A jelenetek Izlandot mutatják, karácsonykor, tehát az évnek abban az időszakában, amikor felértékelődnek az emberi kapcsolatok, és ezzel együtt felerősödnek az elvárások és a konfliktusok is. Hogy fest ilyenkor a modern társadalom? Aki kötött pulóveres meghittségre számít, valószínűleg csalódni fog, ennél árnyaltabb, keserédesebb portréra számíthatunk. (zse)

július 31. péntek, 23.45, Apáczai

augusztus 3. hétfő éjjel 00:15, Hója-erdő

#5

Shannon Murphy: Babyteeth

A tavalyi Velencei Filmfesztiválon debütált Babyteeth az ausztrál elsőfilmes, Shannon Murphy rendezésében készült és a jelenlegi statisztikák szerint alkotása a 2021-es Oscaron is jó eséllyel indulhat. A TIFF versenykategóriájában landolt Babyteeth a coming-of-age típusú történetek és a súlyos betegség által beárnyékolt (tini)románc toposzain alapszik, de minden jel arra mutat, hogy  a film vakmerően kijátssza az unalomig reciklált műfaji sémákat. (fb)

Augusztus 2., vasárnap 23.45, Állatorvosi Egyetem

Augusztus 6., csütörtök 21.30, Báthory

#4

Kim Yong-hoo: Beasts Clawing at Straws / Ji-pu-ra-gi-ra-do Jap-go Si-peun Jim-seung-deul

Már több mint tíz éve a TIFF highlightját számomra a dél-koreai filmek jelentik. Az ázsiai csodaországból érkező filmek – még a gyengébbecske alkotásaik is – irtózatosan intenzív, magukkal sodró mozik, amik egyszerre szólítják meg a látványra kiéhezett szemet és a csavaros történetszövésre szomjúhozó agyat. Idén a Oscar-nyertes (és ezért már szanaszét magyarázott, többször látott) Élősködők mellett sajnos csak egyetlen koreai film fért be a kínálatba, az európai szemnek először februárban, Rotterdamban bemutatkozott Beasts Clawing at Straws (kb. Szalmaszálakba kapaszkodó bestyék), ami díjazott nagytesójához hasonlóan moralizáló mesének ígérkezik pénzről, illetve pénz által megrontott (kis)emberről. Igaz, hogy elsőfilmes a rendező, de a Fargo-utalások váróssá teszik ezt a dél-koreai filmet is. (jbn)

Július 31., péntek éjjel 2.30, Hója-erdő

Augusztus 3., hétfő éjjel 0.15, Apáczai

#3

Fellini: Az édes élet

Az idei TIFF vizuális arculata – plakát, reklámszpot – a Federico Fellini-életmű jellegzetes mozzanataira, Az édes élet vagy a 8 és ½ ikonikus jeleneteire és karaktereire épül: mintha a szervezők a tipikusan fellinis-mediterrán életöröm képi megjelenítésének parafrázisával, a fülledt római éjszakák megidézésével ellensúlyozni kívánnák a fesztivál idei kiadásának lehangoló „fékezett habzását”. A fellinis imázs alapja az, hogy egy TIFF-retrospektív keretében az idén százéves itáliai mester hat filmjét – az imént említetteken kívül A bikaborjakat, a Júlia és a szellemeket, az Amarcordot és A Hold hangjait – elhozzák Kolozsvárra. Óriásvásznon megnézni Anita Ekberget és Marcello Mastroiannit a Trevi-kút jelenetében: ez kétségkívül a fesztivál egyik csúcspontja lesz, igazi dolce vita. (pazs)

Augusztus 3., hétfő, 21.30, Főtér

Augusztus 9., vasárnap éjfél, Apáczai

#2

Kocsis Ágnes: Éden

Különös éden lehet az, amiben az új Kocsis Ágnes-film főszereplője éldegél. Éva furcsa betegségben szenved (talán nincs is egyedül vele), allergiás az egész modern világra. Évek óta vegyszerektől, elektromosságtól és rádióhullámoktól elszigetelten vegetál kis lakásában, amit csak akkor hagyhat el – furcsa szkafanderbe burkolózva –, ha a testvére a kórházba viszi, ahol fájdalmas kísérletek sokaságát végzik el rajta. A különös harmóniát egy pszichiáter érkezése kavarja fel: a férfi jelenléte és egy szerelem ígérete talán kiút lehet ebből a tarthatatlan magányból. Ha a Friss levegőre vagy a Pál Adriennre emlékszik valaki, sejtheti, hogy ez is egy lassan gördülő, mély és elgondolkodtató lélektani dráma lesz, valószínűleg zseniális színészválasztással és -vezetéssel. A járványhelyzet, az előző hónapok minden szürreális tapasztalata pedig új dimenziót kölcsözönhet a filmnek. (bk)

Augusztus 5., szerda, 23.45, Unitárius püspökség

Augusztus 6., csütörtök éjfél, Hója-erdő

#1

Murnau: Faust

Kétségtelen, hogy napjainkban a mozi legkomolyabb riválisa a streaming-szolgáltatók által nyújtott kényelem. Azonban még mindig van a mozi kezében olyan aduász, aminek láttára a streaming-platformok csak hebegni tudnak. Ez pedig az ún. mozi-koncert. A TIFF évek óta sikeresen illeszti be a programjába ezeket az eseményeket, ahol kultikus némafilmek találkoznak az élő zene varázsával. Ezúttal F.W. Murnaunak, a német expresszionizmus kiemelkedő rendezőjének filmje kerül terítékre, az 1926-os Faust, ami Goethe klasszikusát adaptálja egy (mai szemmel is) elképesztő látványvilág keretei között. A zenei kíséretért Jean-François Zygel, francia zongoraművész a felelős, aki hihetetlen improvizációs kézségeiről híresült el. Épp ezért nem túlzás azt állítani, hogy ez az esemény garantáltan egyszeri és megismételhetetlen élmény lesz a közönség számára. (fb)

Augusztus 1., szombat, 21.30, Bonchida, Bánffy-kastély