Kedvenc 2019-es tévésorozataink

Ezúttal megpróbáltunk mindent számbavenni, ami a tévékben (ami egyre inkább a streaming-platformokat jelenti) történt idén és szerettük. A játékszabály ugyanaz: az idén aktív Filmtett-szerzők javasolhattak sorozatokat, ezekből azok kerültek be a toplistába, amelyet legalább ketten említettek – a tanulság az, hogy ha nagy nehezen konszenzus is formálódott a legjobb alkotások kapcsán, nagyon sokféle sorozat van. Több, de főleg sokszínűbb, mint a játékfilmes kínálat, több mint negyvenből kellett lepárolni ezt a tízet. (Fun fact: a Trónok harca szinte ide is bekerült, nemcsak a legnagyobb csalódások közé.)

#10

David E. Kelley: Big Little Lies / Hatalmas kis hazugságok (HBO)

Hihetetlen, de az első évad tökéletesnek tűnő befejezése után még mindig képesek újat mutatni, sőt, az idén mégegy nagyágyúval erősítettek rá az egyébként sem harmatos szereposztásra: Meryl Streep is csatlakozott a kaliforniai asszonyokhoz. Viszont idén mindössze megosztott utolsó helyre futotta (apropó, futottak még: Dead to Me, The Deuce / Fülledt utcák, Egynyári kaland).

„A Hatalmas kis hazugságok ezektől függetlenül nem női sorozat olyan értelemben, hogy például Szex és New Yorkkal vagy Csajokkal ellentétben ezt a sorozatot simán megnézhetik a férfiak is, mert megértése és értékelése nincs nemhez kötve. Kőkemény témákat vet fel, a szereplők döntései és cselekedetei pontosan olyan árnyaltak, kiszámíthatatlanok, átgondolatlanok és sokszor önzőek, mint a valós embereké. Nem női sorozat, hanem egy kiváló sorozat, ami éppenséggel nőkről szól.”

Rácz Viktória

#9

Jon Favreau: The Mandalorian (Disney+)

A Disney is beszállt a nagy streamingháborúba, és elképesztő, de úgy tűnik, hogy vannak még, akik nem csömöröltek meg teljesen a Star Wars-univerzumtól. Ha másra nem is, az idei tévés toplista megosztott utolsó helyére jó A mandalóri(ai), meg hát természetesen arra, hogy a bébi Yodából mém legyen.

#8

Neil Gaiman: Good Omens (Amazon Prime)

A kortárs amerikai pop-irodalom fenegyerekei, Terry Pratchett és Neil Gaiman által írt, hasonló című (Elveszett ​próféciák) regény minisorozat-adaptációja a Good Omens, amelyben egy angyal és egy ördög duója próbálja megállítani a közelgő világvégét, a lehető legpolgárpukkasztóbb módon.

#7

Jesse Armstrong: Succession / Utódlás (HBO)

A felső tízezret, vagy annak is a krémjét kikacagó sorozat a második évadánál tart, a harmadikat valószínűleg 2020 nyarán kapjuk majd meg, de már ez is elég volt egy megosztott ötödik helyhez.

„Ahogy tapinthatóvá válnak ezen sajátosan lenyűgöző alakok motivációi és bizonytalanságaik, ahogy ólomléptekkel körvonalazódnak, majd pedig egyre nagyobb svunggal mozgásba lendülnek a jellemüket és tetteiket boncolgató cselekményszálak, úgy válik az Utódlás meghökkentően és bizarrul szórakoztató, maradandó, korszakos mesterművé.”

Pernecker Dávid

#6

Justin Roiland, Dan Harmon: Rick and Morty (Adult Swim/Netflix)

Az eredetileg a Cartoon Network felnőtteknek szóló részén, az Adult Swimen nézhető agyzsibbasztóan zseniális sci-fi-sorozatot nálunkfele a Netflixen lehet megtalálni egy kis késéssel, most például az örökkévalóságnak tűnő két év kihagyás után új öt epizód került fel, amelyben a címbéli karakterek – az őrült tudós nagyapa és unokája – időn, téren, negyedik falakon, zsáner-parafrázisokon és ki tudja még miken átívelő kalandjai folytatódnak. A negyedik évad második fele (az újabb öt epizód) még várat magára, de még ennyi is elég volt, hogy az idén is szívünkbe zárjuk a Rick and Mortyt (az előző helyezettel megosztva).

#5

Joe Penhall: Mindhunter (Netflix)

Immár a második évadot tudtuk le a sorozatgyilkosos-rendőrös krimisorozatból, és még mindig erős. Az eddig összevakargatott tudást nyomozóink most már gyakorlatba is próbálják ültetni, mondani sem kell, hogy a közvélemény erős ellenszelében. Akkor ezt írtuk róla, de most is érvényes:

„Ömlenek ránk az újabbnál újabb Netflix-sorozatok, de ha valamit érdemes idén ősszel binge-elni, akkor az biztos a Mindhunter, mert szépséghibái ellenére is magával ránt és nem ereszt.”

Németh Szabolcs Előd

#4

Raphael Bob-Waksberg: BoJack Horseman (Netflix)

Senkit se tévesszen meg az, hogy egy beszélő lovas animációról van szó: a BoJack igazi felnőttsorozat (még akkor is, ha mindössze hat éves), a Netflix kínálatának egyik legjobbja. Will Arnett ezzel elrontotta a karrierjét: innentől kezdve akárhányszor megszólal élőszereplős moziban, az önsorsrontó lovat fogjuk látni helyette. Az első helyezettektől alaposan lemaradva, még a kettéosztott hatodik évaddal is sok szerzőnket ébren tart a BoJack Horseman.

#3

Sam Levinson: Euphoria (HBO)

Az Eufória cseppet sem euforikus első évada sokakat letaglózott, annyira, hogy megosztott második helyen végzett eme toplistán.

„Az olykor elnyújtott flashbackek és túlzásba vitt explicitás ellenére, az első évad egy gyomorszájon rúgásokkal teli hullámvasút a Z-generáció szorongásaiba, felvetve előző nemzedékek problémáit is. Ennél fogva korántsem egy tinikről szóló, tiniknek készült sorozat, sőt, sokkal inkább egy idősebb generációhoz való Ginsberg-féle üvöltés, moralizáló szándék nélkül.”

Incze Kata

#2

Phoebe Waller-Bridge: Fleabag (Amazon Prime)

Az első helyről alaposan lemaradva, de az Eufóriával megosztva tarolt a nagyon rövid, ám nagyon ütős, maró humorú Fleabag második (és sajnos egyben utolsó évada), ahol az alkotó-főszereplő annyira beavat minket életébe, hogy sajnálunk kilépni belőle.

„»Néha aggaszt, hogy nem lennék ekkora feminista, ha nagyobb melleim lennének.« Talán nem kell magyarázni, hogy a férfi író tollából meglehetősen problémásnak ható mondat mennyire ütős poén tud lenni, amikor Fleabag szájából halljuk.”

Rácz Viktória

#1

Craig Mazin, Johan Renck: Chernobyl / Csernobil (HBO)

A többi idei toplista élén nagyobb volt a verseny, a tévésorozatok közt viszont egy atomrobbanás erejével söpört végig a Csernobil című minisorozat, bebizonyítva, hogy a tévé nemcsak eszképizmust jelenthet, hanem szembesülést is.

„Érdekes példa a Csernobil. Darabokra szedve nincs benne semmi igazán különleges, összességében mégis fenomenális.”

Jakab-Benke Nándor