Kedvenc Jokereink (dzsókerekkel!)

Joaquin Phoenix idei brillírozásával szintet lépett a Batman-filmek ősellensége. Összeszedtük kedvenc Jokereinket, a listát pár olyan arccal egészítve ki, akik dzsókerebbek a Jokernél, vagy Joker által inspirálódtak, vagy éppen valamelyik Jokert inspirálhatták. Nálatok ki kerülne még a listára?

#10

Cesar Romero (a Batman-tévésorozatból, ’60-as évek)

Más idők voltak azok: az akkori viccesebb, lightosabb Batmanhez (Adam West) más Joker dukált. Az 1966 és 1968 között futó, 120 epizódot megért tévésorozat jóval a tévé modern és komoly aranykora előtt készült, és az, aminek látszik: sokszor gagyi, trehány kosztümökkel és díszletekkel operáló, a képregények butuskább oldalát felvillantó kisképernyős alkotás. A bajszától megválni még a smink alatt sem hajlandó Cesar Romero ebből hozta ki a maximumot, és ezzel megalapozta a zöldhajú káoszbohóc figuráját, inspirációként talán Jack Nicholson számára is. Tanananana! Pow!

#9

Deadpool – Ryan Reynolds (Deadpool 1-2, 2016-2018) és a maszk / Stanley Ipkiss – Jim Carrey (The Mask, 1994)

Deadpool egy teljesen Joker-szerű figura, ráadásul bizonyos Joker-eredettörténetekhez hasonlóan az ő arca is baleset során torzult el. Hasonlóan mindenmindegy-kaotikus-anarchikus személyiség, és neki is minden csak egy vicc, csak kissé másképp: a figura egyelőre mellőzi a drámai mélységet, cserébe viszont kimaxolta az önreflexív metahumort. Előtte húsz évvel pedig Jim Carrey csinálta meg ugyanezt, szintén egy maszk mögé húzódva. Közös bennük a bűnhöz és moralitáshoz való meglehetősen fluid hozzáállásuk: simán bennük rejtőzik egy bűnöző lehetősége is.

#8

Jared Leto (Suicide Squad - Öngyilkos osztag, 2016)

Nem tudni, hogy miért olyan kínos Jared Leto Jokere, a viccességet túl komolyan vevő method acting miatt, vagy a bűngyenge forgatókönyv és rendezés miatt. Talán túl punkos, túl keményfiús? Bizarrnak bizarr, az szent, de nem tudta túlszárnyalni Ledger alakítását, pedig valószínűleg ez volt a célja. Sajnos, úgy tűnik, hogy Phoenix brillírozása ellenére az (újra)kanonizált DC-univerzumot Letóval tolják tovább, a következő Harley Quinn/Birds of Prey/DC-filmekben is ő van feltüntetve Jokerként. Mi is jobbat érdemelünk, de Leto is.

#7

Alex DeLarge – Malcolm McDowell (A Clockwork Orange / Mechanikus narancs, 1971)

Kubrick és Burgess klasszikus disztópiájában is elszabadul a pokol, szintén jelzésszerű maszkban, csak éppen keménykalap-krumpliorr- (és fehér jégeralsó-) kombóval. Ha Cesar Romero kedves tévés alakítását nem számoljok, ez az igazi modern Joker-szerű figura a filmtörténetben: kaotikus, a hecc kedvéért bűnöző bűnöző.

#6

Mark Hamill (Batman Animated Series, 1992-1994, 1997-1999 etc.)

Egy olyan fajsúlyos, műfajteremtő szerep után, mint a Luke Skywalkeré, nehéz színészként újradefiniálnod magad, ám Mark Hamillnak sikerült, igaz, kép nélkül: 1992 óta ő adja a hangját Jokernek az egyébként szuper Batman animációs sorozatokban. Bónusz: a kitűnő Arkham/Batman-videójátékokban is ő a Joker. Ide kattintva lehet belehallgatni mindegyik Hamill-féle Jokerbe.

#5

Heath Ledger (The Dark Knight / A sötét lovag, 2008)

Ledger, Bale és Nolan szintet emeltek nemcsak a Denevérember és a Joker figuráján, hanem az egész képregényfilm zsánerén realizmusban gyökerező, de a képregények logikáját is tiszteletben tartó világukkal. A legnagyobb innováció talán épp a Joker figuráját jelenti A sötét lovagban: végre levetkezett minden teatralitást és manírt, és ténylegesen egy vérfagyasztóan anarchikus, titokzatos (vagy nem létező) motivációjú elmebeteg bűnöző lett belőle. Még Nicholson tökéletes sminkjét is töredezett, elkenődött festékre cserélte. Ma már szinte elválaszthatatlan a filmbéli figura Ledger szomorú halálától, úgyhogy meg sem próbáljuk: ez a Joker sajnos a tragédiában teljesedett ki...

#4

Kakihara – Asano Tadanobu (Koroshiya 1 / Ichi the Killer, 2001)

Sok elmebeteg, látszólag motiváció nélkül gyilkoló, titokzatosan kaotikus figurát lehet párhuzamba állítani Jokerrel a filmtörténetből, de talán egyik sem hasonlít annyira tűpontosan a sok Jokerből összegyúrt fantomképre, mint a Takashi Miike filmjének „főgonosza” – még a seb miatt eltorzult száj is stimmel. Ha érdekel Joker figurája, megkapjuk ezerszer őrültebben, százszor borzasztóbban és számtalanszor határfeszegetőbben az Ichiben.

#3

Jack Nicholson (Batman, 1989)

Ő volt az első komolyan vehető Joker Tim Burton 1989-es, akkor még sokkal kevésbé realista, tehát pszichológiailag egyáltalán nem megalapozott, ámde annál kultikusabb Batman-filmjében. Nála a száj még vegyi anyag miatt kényszerült torz vigyorba, és ruhája meg haja harsány színeihez passzolóan játéka is harsány és teátrális volt, de amikor megkérdezte, hogy táncoltunk-e már az ördöggel a sápadt holdfénynél, először fagyott belénk a kacaj képregényfigura miatt.

#2

Andy Kaufman

Andy Kaufman egész figurája és egész lénye egy hatalmas dzsóker volt, egy bohóc, aki soha nem mosolyog, csak provokál, és soha nem tudni, hogy miért csinálja és mire gondol közben. Az első és utolsó posztmodern stand-up komikus volt, aki inkább anarchista performanszokban gondolkozott, mint klasszikus nevettetésben. Az idei, friss Joker comedy clubban játszódó jelenetei akarva-akaratlan is hajaznak Kaufman látszólag ügyetlen, félszeg, de igazából kiismerhetetlen karakterére. És hogy mennyire a skizofrénia szélén táncolt ez az ember, szépen elmeséli Milos Forman Ember a Holdon (Man on the Moon) című filmje, amiben másik nagy nevettetőnk, Jim Carrey idézi meg Kaufmant; valamint ehhez kapcsolódóan, de még hangsúlyosabban a nem is olyan rég készült Netflix-doksi a film forgatásáról, a Jim & Andy: The Great Beyond - The Story of Jim Carrey & Andy Kaufman.

#1

Joaquin Phoenix (Joker, 2019)

Nincs amit nyújtani a rétest, remélhetőleg mindenki látta már, vagy mindenki megnézi, és hát drukkolunk Phoenixnek első Oscar-díjáért – megérdemli, nem vitás. Talán csak még annyit, hogy kár lenne a lényeg fölött elsiklani olyan jóindulatú, de teljesen mellélőtt aggódásokkal, miszerint a filmbéli erőszak erőszakot szül, vagy hogy forradalomra buzdít, vagy hogy egy elmebeteget emel piedesztálra. Ez egy karaktertanulmány (hatásvadász, ez tény), és annak kitűnő: új dimenziókat nyit a képregényfigurák pszichológiai megalapozottságát illetően.