Kedvenc Tarantino-filmjeink

Már csak pár röpke nap választ el bennünket Tarantino „kilencedik” filmjének bemutatójától, úgyhogy nem árt fejben végigzongorázni az életművön. Íme, a bűnös lista, amihez természetesen hozzá lehet – és kell! – szólni kommentben. (A párbeszédrészleteket nem fordítottuk, mert egyrészt némelyikükhöz többféle szentesített magyar fordítás tartozik, ráadásul ezek egy része nem is túl jó; másrészt meg lassan le kéne szokni a szinkronról – egy Tarantino-film verbális zamatát kár lenne elvenni fordítással.) Ja, és továbbra is lehet szavazni!

#9

Jackie Brown, 1997

A jó az, hogy visszahozta a vászonra a jobb sorsra érdemes Pam Griert. És leültette Robert De Nirót meg Samuel L. Jacksont egy filmbe (ha nem számoljuk a Nagymenőket, de ne számoljuk, mert nem volt közös jelenetük). Más jó hirtelen nem jut eszembe, de persze ez is egy kedves, szerethető film. Valakinek...

Kedvenc párbeszédrészlet: „My ass may be dumb, but I ain't no dumbass.” (Ordell Robbie)

Kedvenc mellékszereplő: Ordell Robbie (Samuel L. Jackson), már csak a frizura miatt is.

#8

Grindhouse: Halálbiztos (Death Proof), 2007

A régi jó haver Robert Rodriguezzel készített béfilmes duplamozi békésebbik, dumálósabbik fele. Egy csomó korábbi és később Tarantino-motívum újramelegítése, kicsit nem tart sehová, de azért szeretjük, és jó párosítás volt Rodriguez eszement filmjéhez.

Kedvenc párbeszédrészlet (és mellékszereplő): „There are few things as fetching as a bruised ego on a beautiful angel.” (Stuntman Mike – Kurt Russell, a macsó sofőr, akinek bűnhődnie kell)

#7

Aljas nyolcas (The Hateful Eight), 2015

Egy kedves kis buksisimi Tarantino részéről. Ultraszélesvásznú filmet akartatok, celluloidról, szünettel, roadshow-vetítéseken? Jó, kaptok egy kamaradrámát egyetlen helyszínen, kevés szereplővel, kevés akcióval, sok dumával. Nuku nagytotál, nuku tájképek. De legalább párbeszédek és dramaturgia szintjén ismét nagyon erős a film.

Kedvenc párbeszédrészlet: „You know what that sign said, Senior Bob? “No dogs or Mexicans allowed.” Minnie hung that sign up the day she opened this haberdashery. And it hung over that bar every day till she took it down a little over two years ago. You know why she took it down? She started letting in dogs.” (Marquis Warren őrnagy)

Kedvenc mellékszereplő: Chris Mannix (Walton Goggins), a gülüszemű seriff. Az az igazság, hogy Tarantino filmjeiben jó lehet rasszistát játszani, hálás antagonisták mind.

#6

Kill Bill 1-2 , 2003-2004

A film, ami túllőtt a célon. Az erőszak esztétizálásának csimborasszója, Tarantino harcművészet-fétisének apotheózisa, egy ijesztően gyönyörű véres ikon. De túl megcsinált, túlerőltett, és nem utolsósorban túl hosszú, nem véletlenül osztották két részre (hogy aztán 2011-ben megint összefűzzék).

Kedvenc párbeszédrészlet: nincs, talán ez Tarantino legkevésbé párbeszéderős filmje.

Kedvenc mellékszereplő: O-Ren Ishii (Lucy Liu), mert valakit ki kellett emelni, na!

#5

Django elszabadul (Django Unchained), 2012

Az olasz származásával nem feltétlenül kérkedő Tarantino válasza a spagettiwestern műfajára, nem mellesleg második bosszúfilmje a Kill Bill után. Csak míg a Kill Bill bosszúállója önmagában is érdekes figura volt, itt a címszereplő szinte a legkevésbé izgalmas karakter. Cserébe viszont kapunk egy csomó nagyszerű mellékszereplőt Waltztól Dicaprión keresztül a jó öreg Samuel L. Jacksonig.

Kedvenc párbeszédrészlet: „Dr. King Schultz: How do you like the bounty hunting business? Django: Kill white folks and they pay you for it? What's not to like?”

Kedvenc mellékszereplő: Dr. King Schultz (Christoph Waltz) és Calvin Candie (Leonardo DiCaprio), a két véglet: a feketepárti német és a rasszista ültetvényes.

#4

Tiszta románc (True Romance) és Született gyilkosok (Natural Born Killers), 1993-1994

A Tarantino-filmek, amelyek nem is Tarantino-filmek, pedig egymásra is hasonlítanak, ha annyira nem is, mint amennyire a Bonnie és Clyde-ra. Pedig a Tiszta románc nyitánya talán a leginkább önéletrajzi forgatókönyvrészlet, amit a szakmába akkor berobbanó Quentin írt. Most már csak az a teljesen felesleges gondolatkísérlet marad hátra, hogy elmélázzunk: milyen lett volna, ha ő maga rendezi meg ezeket a filmeket? Nem mintha nem lennének kultuszfilmek így is, főleg a Született gyilkosok, és nem mintha nem bukkannának fel mindkét filmből motívumok a későbbi Tarantino-mozikban.

Kedvenc párbeszédrészlet (és kedvenc mellékszereplő): „Hey. Yeah. And, and your great-great-great-great grandmother fucked a nigger, ho, ho, yeah, and she had a half-nigger kid... now, if that's a fact, tell me, am I lying? 'Cause you, you're part eggplant.” (Vincenzo Coccotti, a gengszter - Christopher Walken)

#3

Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs), 1992

Ezzel kezdődött minden. A csávók, akik fehér-feketébe vannak öltözve, mégis színes neveik vannak. A hosszú párbeszédek. A vérengzés. A szanaszét szedett cselekmény. A hihetetlen érzékkel válogatott soundtrack. Ennél erősebb debütfilm kevesebb van.

Kedvenc párbeszédrészlet. „You know what this is? The world's smallest violin, playin' just for the waitresses.” (Mr. Pink)

Kedvenc mellékszereplő: Mr. Pink (Steve Buscemi), a faszari bankrabló, aki borravalót sem adna, és teljes ideológiája van arra, hogy miért nem ad.

#2

Becstelen Brigantyk (Inglorious Basterds), 2009

Valahol érthető, hogy egy Tarantino számára annyira szent fontosságú dolognak kell elégnie a filmvégi katarzis érdekében, mint a mozivászon. Amikor már mindenki lemondott arról, hogy a mester ismét igazán zseniális mozit fog csinálni, akkor jött Christoph Waltz és megmentette a hazát. Félig: a másik felét persze az erős forgatókönyv mentette meg.

Kedvenc párbeszédrészlet: „You probably heard we ain't in the prisoner-takin' business, we in the killin' Nazi business. And cousin, business is a-boomin'.” (Aldo Raine hadnagy)

Kedvenc (mellék?)szereplő: Hans Landa ezredes (Christoph Waltz), mert egy vérfagyasztóan vicces, valószerű karikatúra.

#1

Ponyvaregény (Pulp Fiction), 1994

A Nagybetűs Kultuszfilm: minden bérgyilkosos, bibliábólidézős, macdonalds-zabálós, idősíkösszekavarós, nagydumás filmek anyja. Na jó, nem az anyja, mert mindegyikre kerül egy régebbi filmtörténeti példa nagyanyának, de akkor is.

Kedvenc párbeszédrészlet: „Night of the fight, you may feel a slight sting. That's pride fucking with you. Fuck pride! Pride only hurts, it never helps. You fight through that shit.” (Marsellus Wallace)

Kedvenc mellékszereplő: Mr. Wolf (Harvey Keitel), a megoldóember. Mert mindent megold.