Ridley Scott igaz történeten alapuló filmjére nem az önértéke, hanem a Kevin Spacey bukását jelképező mementó-jellege miatt fogunk csak emlékezni évek múlva.

Az olajmágnás Paul Gettyről tényleg elmondható, hogy övé volt a világ összes pénze. Ez persze nem azt jelenti, hogy ő is így érezte volna. A dollármilliárdos férfi tökéletesen megtestesítette a sóher gazdag ember sztereotípiáját, aki legfeljebb akkor adott ki bármilyen jellegű adományt a kezéből, ha az valamilyen könyvelési megoldásnak köszönhetően növelte a vagyonát. Getty pénzféltése olyan szintű volt, hogy amikor 1973-ban elrabolták a 16 éves unokáját, kapásból elutasította a váltságdíj kifizetését.

Bár A világ összes pénzének forgatása tavaly augusztusban egyszer már befejeződött, októberben Kevin Spacey-t is utolérték múltbéli szexuális zaklatásos ügyei, és ekkor döntött úgy a rendező Ridley Scott, hogy az egyébként bemutatásra kész állapotban lévő filmből kivágja a Paul Gettyt alakító Spaceyt, és az összes jelenetét újraforgatja Christopher Plummerrel. Az újraforgatás magával hozott egy botrányt is, amikor kiderült, hogy Mark Wahlberg másfél millió dollárt kapott az újraforgatásokért, míg Michelle Williams ugyanezért a munkáért csak párezer dollárt. (Wahlberg azóta odaadományozta a fizetését a Time's Up-mozgalomnak.)

A film körüli médiafigyelmet összehasonlítva a végeredménnyel egyértelmű, hogy A világ összes pénzének nagyobb a füstje, mint a lángja. Ridley Scott tapasztalt és magabiztos filmkészítőként az újraforgatásokkal együtt is korrekt drámát csinált, mégis hiányzik a filmből az a plusz, ami emlékezetessé tehetné. Thrillernek nem elég feszült, életrajzi drámának pedig túl üres. A két és negyed órás játékidővel nem is lenne probléma, ha arra használnák, hogy éreztessék a váltságdíj megszerezhetetlenségéből és a tehetetlenségből fakadó feszültséget, ezzel szemben csak a dramaturgiai fókusz hiánya süt a vászonról. A forgatókönyv kiforratlanságáról árulkodik az is, hogy a film egyik legizgalmasabb konfliktuslehetőségét – kiderül, hogy az ifjabbik Getty korábban azt tervezte, hogy saját maga elraboltatásával fog pénzt kicsikarni a nagyapjából – egyszerűen átugorja a film, csak említés szintjén foglalkozik vele. Ehelyett van legalább öt jelenet, ami ugyanarról szól: az elrabló felhívja az anyukát, hogy most már aztán tényleg fizessenek, az anyuka elmondja, hogy nincs pénz, majd az elrabló elereszt egy fenyegető mondatot és lecsapja a telefont.

Scottot sokkal inkább érdekelte Paul Getty személye, mint maga az emberrablás, és a film legnagyobb pozitívumai is ehhez a karakterhez köthetők. A rendező nem didaktikusan rágja a szánkba, hogy a pénz nem boldogít, egyszerűen betekintést nyújt a világ leggazdagabb emberének fejébe. Nagyon nyomorúságos lehet annak az élete, aki dollármilliárdos létére folyamatosan attól retteg, hogy pénzt veszíthet, és még az unokájának élete is csak annyit ér, amennyit le tud írni az adóból. A film egyik pontján Getty képes megvásárolni egy édesanyát és kisfiát ábrázoló méregdrága festményt, miközben a menyének nem hajlandó pénzt adni a saját unokája kiszabadításáért. Dagobert bácsi élőben nagyon ijesztő és elszomorító látvány, amitől senkinek sem jön meg a kedve a milliárdos-léthez. Christopher Plummer lubickol a szűkmarkú és önhitt öregember szerepében, Mark Wahlberg sablonos ügyvédként nem érte meg a pénzét, ellenben ironikus módon pont az alulfizetett Michelle Williams az, aki igazán emlékezetes az idegösszeomlás szélén álló anyuka szerepében.

Bár kétségkívül érdekes az utazás egy milliárdos koponyája körül, A világ összes pénzének inkább fontosabbak a kulisszatitkai, mint maga a film. Spacey leváltása kapcsán el lehet vitatkozni a művészi teljesítmény és a magánélet örökké problémás kapcsolatáról, a Wahlberg-ügy pedig sokadjára is rávilágított a két nem közötti bérkülönbségre, ami a hollywoodi szuperprodukcióknál kifejezetten szélsőséges tud lenni. Az újraforgatás és a gázsiadományozás esetében felvetődik az a kérdés is, hogy vajon morális indíttatásból cselekedtek-e a döntéshozók, vagy szimplán a Getty-mentalitást követve az anyagilag nyereségesebb üzleti megoldást választották.