Mama-liga – Sebastian Mihăilescu: Mammalia

2023. szeptember 27. – írta Fazakas Lehel

Sebastian Mihăilescu szürrealista gender-szatírája fantáziadús módon kérdőjelezi meg az identitást és férfiasságot – új műfaji kísérletezésként nemcsak a sajátos életmű, hanem a román film jövőjének lehetséges ösvényeit is kutatva.

Fabulabirintus – John Francis Daley, Jonathan Goldstein: Dungeons & Dragons: Honor Among Thieves / Betyárbecsület

2023. március 30. – írta Süll Kristóf

Rendhagyó kritika a dobókockás fantasy-kalandjáték friss moziadaptációjáról.

Ez az igazi Amerika – Hugo Blick: The English / Az Angolok

2023. március 1. – írta Vigh Martin

Emily Blunt új sorozata egészen remek, és legfőképpen azért, mert nem gondolja önálló értéknek reprezentációs újításait. Történetet, emberi sorsokat kanyarít köréjük, mert csak így lehetnek valóban érdekesek és értékesek.

Testről és lélekről – Csuja László, Nemes Anna: Szelíd

2022. április 23. – írta Vigh Martin

Csuja László és Nemes Anna némileg eklektikus, műfajilag imponálóan sokszínű rendezése test és lélek egységéről, nemi szerepekről és kapcsolati dinamikáról is érvényesen beszél. Kár, hogy néha a hangsúlyokat nem találja.

Fiúknak sem leányálom – Halász Glória: Három tánc

2018. július 3. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Legyen szó a váci börtön elítéltjeiről, bohócdoktorról, újcirkuszi társulatról, vagy indiai savtámadások áldozatairól, Halász Glóriának mindeddig sikerült megtalálnia azokat a különc sorsokat és nem mindennapi élethelyzeteket, amelyeknek határozottan ott a helye a vásznon.

Az egyenrangúság sugárútján – Női szerepek alakulása a száguldós filmfranchise-okban

2015. szeptember 2. – írta Szabó R. Ádám

A lányok romantikus filmekre, a fiúk pedig lövöldözős akciófilmekre buknak, pláne, ha autók is vannak bennük – ez a sztereotípia  még ma is erősen érzékelhető a holywoodi filmkészítő közegben, és sok időnek kellett eltelnie, amíg egy kifejezetten tesztoszteron-fűtötte, robbantós-autós franchise kitermelte az első olyan alkotást, amelyben már jórészt egyenrangú félként lehet tekinteni a női és a férfi főszereplőre egyaránt. Ez volt az idén bemutatott Mad Max: A harag útja (Fury Road).

Posztfeminizmus és romkom – Judd Apatow: Trainwreck / Kész katasztrófa

2015. július 27. – írta Kruppa Noémi

„A monogámia nem megvalósítható” – hangzik el a film premisszájában két, babájukat szorongató kiskamasz lány szájából, miközben apjuk épp a válás okát magyarázza nekik. Az Amy Schumer-írta, Apatow-rendezte romkom ígéretesen startol, műfaj-forradalomnak ígérkezik, a Schumertől megszokott velős, önreflexív, keserédes poénokat azonban túlragyogja a műfaji klisék tömkelege, melyeknek sajnos fele sem tréfa.

Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren

2000. szeptember 15. – írta Hollósi Laura

„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)

A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak

2000. augusztus 15. – írta Zágoni Balázs

Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.