Sokszor és sokféleképpen mesélték már el annak a férfinak az életét, aki meghalt bűneinkért a kereszten. Garth Davis rendező legújabb filmjében a jól ismert bibliai történetet használta fel egy költői cél érdekében: hogy igazságot szolgáltasson Mária Magdolnának.

Ha valaki úgy dönt, hogy Franco Zeffirelli (A Názáreti Jézus), Martin Scorsese (Krisztus utolsó megkísértése), Mel Gibson (A passió) és számtalan másik rendező után ismét megfilmesíti a világ leghíresebb emberének történetét, kell hogy legyen egy jó oka rá. Mivel Jézus történetét többnyire azok is ismerik, akik semmiféle keresztény taníttatásban nem részesültek, a róla szóló filmeknél mindig az az érdekes, hogy miként nyúlnak hozzá az adott témához. Garth Davis (Oroszlán / Lion) egy új aspektusból közelíti meg a történetet: kiválasztotta a Biblia egy olyan szereplőjét, aki eddig nem volt kellőképpen megszólaltatva, noha a személye folyamatos vita tárgyát képezi.

Ki volt Mária Magdolna? Prostituált, feleség, apostol? A köztudatban prostituált, A Da Vinci-kód olvasói szemében feleség, Garth Davis filmjében pedig az „apostolok apostola.” A film megszületésének oka ahhoz a tévképzethez köthető, mely szerint Mária Magdolna egy bűneit Jézus hatására megbánó prostituált volt. Először a hatodik században állította ezt Gergely pápa, azóta pedig evidenciává vált, holott nincs erre utaló írásos bizonyíték. Így ítéltetett Mária Magdolna arra, hogy a nyugati kulturális emlékezetben Jézus legfontosabb tanítványa helyett szentté avatott bűnös asszonyként éljen tovább. Több elmélet is létezik arról, hogy pontosan miért kellett prostituáltat csinálni Mária Magdolnából, könnyen lehet, hogy a nőkre a bűn hordozójaként tekintő egyház tanításaiba nem fért bele, hogy pont egy nő legyen Jézus legfőbb tanítványa és egyben feltámadásának szemtanúja is.

A nők ellen elkövetett igazságtalanságok utólagos megkövetése filmes trenddé kezd válni Hollywoodban, ilyen volt például a NASA sikereiben jelentős szerepet játszó fekete matematikusnőkről szóló A számolás joga, vagy a bulvársajtó által kicsinált műkorcsolyázóról szóló Én, Tonya. Ebből a szempontból cseppet sem meglepő, hogy Mária Magdolna is megkapta a saját filmjét, még ha jó sokáig is kellett várni rá. Feltételezhetően a Davis filmjében ábrázolt Mária áll legközelebb a valósághoz: egy mélyen vallásos nő, akit annyira megérint Jézus tanítása, hogy csatlakozik hozzá és az apostolokhoz. Végül ő lesz az, aki a leginkább megérti Jézus üzenetét, és az egyetlen tanítvány, aki találkozik vele a feltámadásakor.

A Mária Magdolna egy kifejezetten konzervatív film, sem formailag, sem tartalmilag nem újítja meg a vallástörténeti filmek műfaját, emiatt nem is fog belépni a klasszikusok sorába. Még a feminista hangvétellel együtt is nehéz kortárs filmként tekinteni rá, persze ezzel nem is lenne baj, ha legalább klasszikus hollywoodi filmként jól működne. Hiába az új nézőpont, azon nem tud felülemelkedni a forgatókönyv, hogy egy jól ismert, ezerszer látott történetet nézünk, és ezért nem is működnek az érzelmi csúcspontok, a film pedig nem tud hatással lenni a nézőre.

Ettől függetlenül vannak erősségei a Mária Magdolnának, például egyedi módon mutatja be a bibliai személyek egymáshoz fűződő bonyodalmas viszonyát. Míg az apostolok egy forradalom kirobbantásával szeretnék elhozni a Mennyei Királyságot, egyedül Mária érti meg Jézus prédikációjának tényleges üzenetét, miszerint ez az utópikus világ bennünk létezik. A férfi apostolok persze nem veszik komolyan Mária spirituális értelmezését, még a szavahihetőségét is kérdőre vonják, amikor azt állítja, hogy látta a feltámadott Jézust. Péter (Chiwetel Ejiofor) és Júdás (Tahar Rahim) figurája új fénytörésbe kerül, előbbi féltékenysége miatt próbálja degradálni Mária fontosságát, utóbbi pedig azért árulja el Jézust, mert azt hiszi, ezzel cselekvésre készteti a messiást. Emiatt pont a két mellékszereplő, Ejiofor és Rahim válnak a film legérdekesebb szereplőivé, míg Mária (Rooney Mara) és Jézus (Joaquin Phoenix) túlságosan elemelt szentek ahhoz, hogy azonosulási ponttal szolgáljanak a nézőnek.

Végső soron azért bukik el film, mert hiába deklarálja már a címében is, hogy Mária Magdolna történetéről szól, nem sokat tudunk meg a többszörösen újraértelmezett szentről. Nem értjük meg a kapcsolatát Istennel, sem Jézussal, csak annyit tudunk meg róla, ami a hittankönyvekben is benne van. A film szépen mondja fel az örökérvényű leckét, miszerint a „béke bennünk lakozik”, ennél többel viszont nem tud szolgálni.