Repülő koporsók

Fatih Akin: Auf der anderen Seite / A másik oldalon

Fatih Akin tökéletes arányérzékkel van megáldva. Filmművészete paradox módon éppen ettől válik eredetivé: így képes a legégetőbb etnikai és etikai problémákat is végletekig kidolgozott, sodró lendületű történet formájában tálalni. Nem véletlen, hogy Szerelem, halál, pokol című trilógiájának első része, az Arany Medve-díjas Fallal szemben után a halálnak szentelt új filmje, az Auf der anderen Seite is fesztiválkedvenc – Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díját vitte el, versenyben van az Európai Parlament új filmdíja, a Lux-díj elnyeréséért, és német mezben az Oscarért is ringbe száll. Akinnál egyszerre van jelen Schlöndorff keresetlen stílusa, Almodóvar szenvedélyessége és Kieslowski tudatos cselekményvezetése. Meg az a bizonyos arányérzék.

A lengyel rendező-forgatókönyvíró hagyatéka, mindenekelőtt mennyország-purgatórium-pokol-tematikájú trilógiája bizonyára nagy hatást gyakorolt a fiatal török kollégára, hiszen mind az alapkoncepció, mind az ábrázolt sorsok összekapcsolásának módja Kieslowskit idézi. Ha figyelembe vesszük az Auf der anderen Seite talányos német címének angol változatát (The Edge of Heaven), még szembeszökőbb a rokonság Kieslowski Heavenjével. Mindkét film főhősnője a terrorizmus eszközeihez kénytelen folyamodni, hogy érvényt szerezzen igazának, s ez mindkét esetben tragédiához, „megbánáshoz" és börtönbüntetéshez vezet. De a legfontosabb egyezés, hogy a véletlen mindkét alkotónál lírai, szimbolikus értelmet nyer, sőt rendezőelvvé válik.

Akin a dramaturgiailag hangsúlyos pontokon pimasz módon karnyújtásnyira engedi, majd hagyja elmenni egymás mellett karaktereit, és egész filmje hemzseg a tükörjelenetektől. Így a manapság oly divatos időfelbontásos rendszerű kirakójáték egymással összeillő elemei új jelentésréteggel gazdagítják a halál metaforájaként is értelmezhető „másik oldalt": miután megértjük a történet játékszabályait, keresni kezdjük a véletlenszerű (ám hajszálpontosan megtervezett) megfeleléseket, az országok és kultúrák között vergődő sorsok hiányzó, „másik oldalát". A cím denotatív jelentése pedig éppen a szereplők lokális viszonyrendszerére világít rá: szülők és árvák, élők és holtak repkednek Németország és Törökország között, hogy hirtelen „a másik oldalon" találják magukat, ahonnan már nincs visszaút.

A három fejezetre tagolt történet első része a jó útra térő kurtizán, Yeter halálát meséli el. Ali, a Németországban élő ven török szoknyapecér ajánlatot tesz a szintén török utcalánynak: ha hozzá költözik és vele hál, megkapja tőle azt a pénzt, amit addig kurtizánként keresett. Yetert két török férfi megfenyegeti, ezért félelemből belemegy Ali alkujába. Ám az öreg az első este leissza magát és szívinfarktust kap, így Yeter akaratlanul is közel kerül Ali fiához, a német professzor Nejathoz. Yeterről kiderül, hogy lánya taníttatásáért adta el magát, de jó ideje nem tud róla semmit. Anyai érzelmeket kezd táplálni Nejat iránt, és ez az emocionális többlet, amely korábbi praxisából hiányzott, önállóbbá teszi. Amikor a kórházból hazatérő Ali erőszakoskodik vele, ellöki magától, de a részeg férfi halálos ütést mér rá. Ali börtönbe kerül, egy koporsó pedig Törökországba repül. Nejat nyomozni kezd Törökországban Yeter eltűnt lánya, Ayten után. „Véletlenül" egy német könyveket árusító boltba téved. A tulajdonos által kimondott lehetetlen helyzet szépen példázza a filmet körüllengő finom humort: egy isztambuli üzlet honvágytól kókadozó német vezetője egy török származású német professzorral társalog...

A második fejezetben a rendező visszaugrik az időben, és a „tékozló lány" kalandjaira koncentrál: Ayten egy terrorista szervezet tagjaként veszélybe kerül, ezért elrejti a bizonyítékot jelentő pisztolyt, és Hamburgba menekül, hogy felkutassa anyját. Az egyetemen húzza meg magát, Nejat előadásán „karnyújtásnyira" alszik. Itt ismerkedik meg Lottéval, akit elbűvöl Ayten egzotikus szépsége, és gondolkodás nélkül befogadja, nem törődve anyja fenntartásaival. A film talán legvitathatóbb jelenete az anya és a török lány szóváltása Törökország és az Európai Unió viszonyáról. Mindketten a maguk érvek nélküli véleményét szajkózzák, így a didaktikusnak induló párbeszed groteszkbe fordul. Ezt a hatást csak erősíti, hogy Ayten Amerika- és globalizációellenes szónoklatát angolul adja elő.

A két lány egymásba szeret, de Aytent elkapják, és egy törökországi börtönbe kerül. Lotte ide is követi szerelmét, és éppen Nejatnál vesz ki albérletet, aki megvette a német könyvesboltot és ott ragadt Isztambulban. Lotte Ayten kérésére elmegy a pisztolyért, de a színházi közhely, miszerint a díszletben felbukkanó fegyver valamikor szükségszerűen el is sül, Akinnál is beválik: egy utcagyerek „véletlenül" lelövi Lottét (a szituáció kísértetiesen hasonlít a Bábel puskás lövöldözésére). A másik oldalon talán legmegrázóbb, visszatérő képsora, ahogy egy másik koporsót a másik oldalra szállítanak a repülővel.

Az utolsó részben a szálak Törökországban futnak össze: Ali kiszabadul a börtönből és egy török halászfaluba vonul vissza, Lotte anyja pedig Isztambulba utazik, mert látni akarja, hogyan élt a lánya. Kiveszi Lotte szobáját és összebarátkozik Nejattal. A mecsetbe tartó tömeg apropóján elmondott vallási parabola a két kultúra közti hasonlóságra hivatott felhívni a figyelmet – kissé esetlenül, papírízűen. Annál szebb gesztus az egymásra reflektáló utolsó két jelenet: miután Lotte anyja segített kijutni Aytennek a börtönből, a könyvesboltban találkoznak és elindulnak az albérlet felé. Nejat pedig elutazik apja után a halászfaluba, leül a parton, és várja, hogy visszatérjen a viharos vízről. De nem tér vissza. Nejat, akiről a legkevesebbet tudunk meg a film során, és aki inkább a szálak összefogása szempontjából fontos, hidat képezve a két kultúra, a két oldal között, a halállal szemben tehetetlen.

Fatih Akin filmjében tehát a mérleg egyik oldalát az értelmetlen és kíméletlen halál súlya húzza le, amelyet „a másik oldalon" a megbocsátás képessége ellensúlyoz. A banálisnak tűnő konklúzió és az egyszerű, olykor oktató jellegű párbeszédek ellenére a hat tragikus sors briliáns egymásba szövése, a hiteles és sallangmentes színészi játék, az egységes képi és zenei világ által A másik oldalon felejthetetlen drámává sűrűsödik.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.