A kettészakadt Haza

Aitor Gabilondo: Patria

Békére lelhet-e az, aki elveszíti egy hozzátartozóját, és évtizedekig hallgatnia kell fájdalmáról? A spanyol HBO Patria című regényadaptációja ezt a kérdést járja körül Baszkföldön, amelyet egyik oldalról a többségi társadalom elnyomása, másik oldalról viszont a terror szakított ketté. Nem igaz történet alapján, de akár úgy is készülhetett volna.

Az HBO spanyolországi szolgáltatója, az HBO España 2019 decemberében jött ki az első saját készítésű sorozatával, amelyet 2020-ban öt másik követett, köztük rögtön egy történelmi-politikai drámával, amellyel különösen érzékeny témába sikerült beletenyerelnie a gyártónak. Spanyolország a demokratikus átmenetet követően az 1970-es évek végén, ’80-as évek elején egyenként, külön szerződésekben rögzítette az állam viszonyát az egyes régiókkal, így Baszkfölddel is 1979-ben. Az ETA (Euskadi Ta Askatasuna, azaz Baszkföld és Szabadság) nevű baszk függetlenségi mozgalom azonban csak ezt követően változott igazi terrorszervezetté. Az elkövetett merényleteik a mai napig hatással vannak a baszk és általában a spanyol társadalomra egyaránt. Ezt a közös élményt, történelmi traumát dolgozza fel az HBO Patria c. nyolcrészes sorozata két baszk család összefonódó történetét bemutatva. A Fernando Aramburu azonos című sikerkönyvéből készült adaptáció erejét éppen az adja, hogy párbeszédre késztet olyan kérdésekben, amelyek kibeszéletlenek maradtak. És ha spanyolországi recepciója több mint megosztó, kicsit keletebbre mégis példás lehet számunkra a különböző nézőpontok bemutatására és megismerésére mutatott igény.

Kép a Patria (spanyol HBO) című sorozatból

A sorozat felütése a ’90-es évek elejére kalauzol el minket egy nagyon is hétköznapinak tűnő helyzetet bemutatva. Egy baszk fuvarozó cég tulajdonosa, Txato a délutáni sziesztáját követően elbúcsúzik feleségétől, Bittoritól, és visszaindul a telephelyre. Amit viszont a karosszékében el-elszundikáló Bittori ezután hall, nem más, mint pisztolylövés. Fölriadva az ablakhoz rohan, és látja, hogy férje a ház előtti hídon fekszik. Innentől kezdve nyolc, közel egyórás epizódon keresztül Bittorit és a nézőket egyaránt az foglalkoztatja: ki ölte meg Txatót? Bittori a történtek után 20 évvel, az ETA 2011-ben kihirdetett fegyverszünetét követően úgy dönt, visszatér falujába, hogy végre megtudja az igazságot. A sorozat a detektívtörténetek sémájára épül, az igazi detektív azonban nem Bittori lesz, hanem maga a néző, aki előtt két család múltja és jelene egymást kiegészítve bontakozik ki. Két hasonló, de mégis nagyon eltérő családé: amelyik elvesztette az egyik tagját egy merényletben, illetve amelyiknek legidősebb gyermeke az ETA-hoz szegődött, hogy aztán egy dél-spanyolországi börtönben raboskodjon életfogytig.

Kép a Patria (spanyol HBO) című sorozatból

Egy regény könnyen játszik az idősíkok váltogatásával, de filmre vinni azt egy fokkal nehezebb. A Patria alkotói mégis rendkívül elegáns operatőri és vágói munkával oldották meg azt, hogy a narratíva ugyanazon a helyszínen és ugyanazzal a szereplővel folytatódhasson, csak éppen 20 évvel korábban vagy később. Ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy a rejtély minden apró részletét megismerjük. És ahhoz is, hogy lássuk, a terror úgy szakította ketté Baszkföldet, hogy évtizedes barátságok és rokoni kapcsolatok is vele együtt szakadjanak. Mert Txato halála a fiatalabb generáció sorsára is pecsétet nyom: van, aki úgy érzi, hogy sosem lehet boldog apja halálát követően, van, aki viszont épp emiatt szalad egyik férfi karjából a másikba. Van, aki a börtönben raboskodó bátyja miatt nem lehet boldog spanyol férje mellett, van, akinek pedig a nagyvárosba kell költöznie, mert ő másképp képzeli el a haza felvirágoztatását.

Kép a Patria (spanyol HBO) című sorozatból

A készítők kínosan ügyeltek arra, hogy a lehető legélethűbb környezetet teremtsék meg a filmvásznon (vagyis az előfizetők képernyőjén) a hegyvidéktől az országúti kerékpározásig, a gasztrokultúrától az állandóan zuhogó esőig. A baszkföldi többnyelvűség ábrázolásához viszont nem álltak kellő körültekintéssel az írók: bár – vélhetően a széleskörű érthetőség végett – a szereplők spanyolul beszélnek, azért elbúcsúzáskor oda-odavakkantják egymásnak a Spanyolország szerte ismert agur-t (baszkul „viszlát”). Pár ilyen jelképes mondaton kívül a baszk nyelv csupán utcai feliratokon jelenik meg, és úgy, hogy beszélnek róla. Különösen érdekesre sikerült az a sorozatelőzetesbe is bevágott jelenet, amikor egy baszk pap az egyik szintén baszk főszereplőt, Mirent az ETA tevékenységének hasznáról spanyolul győzködi. Keresztényi kötelességként értelmezi az identitás, a kultúra, és különösképpen a nyelv megvédését, s fölteszi a kérdést: ¿Quién rezará a Dios en euskera? ¿Quién le cantará en euskera? (azaz „Ki fog Istenhez imádkozni baszkul? Ki fog neki baszkul énekelni?”). El tudnánk képzelni, hogy valaki filmre viszi a romániai forradalmat, és Temesvárott mindenki csak románul beszél? Vagy hogy valaki románul kesereg azon, hogy a gyerekei már nem fognak magyarul beszélni? Megint csak érdemes megjegyezni: egy regény nyelve másképp működik, mint a filmé. És ha Aramburu a történetét az ország teljes lakosságának szeretné elmesélni, akkor tegye nyugodtan kasztíliai spanyol nyelven. Mert van olyan, amikor a (vélt vagy valós) elnyomók nyelvén érdemes szólni, így tett az Eskorbuto nevű punkbanda is a sorozat egyik jelenetében az autó rádiójából üvöltő dalukban, amelyben kerek-perec kimondják spanyolul, hogy sok a rendőr, a szórakozás pedig kevés. A filmkészítőknek viszont rendelkezésére áll egy nagyon egyszerű multimodális eszköz: a felirat. Ne lett volna elegendő pénze pont az HBO-nak legyártani legalább pár mondatnyi fordítást baszkról spanyolra? Vagy épp bátorság híján volt a gyártó?

Kép a Patria (spanyol HBO) című sorozatból

Noha a többnyelvűség ilyen aránytalan megjelenítése nagyon is felróható, a legkomolyabb kritikákat mégsem a baszk fél részéről kapta a sorozat. Mondhatni, tökéletes ingyenes reklám lett az, hogy az előzetes szeptember eleji bemutatása után a spanyolországi Néppárt (Partido Popular) és szövetségese, a Vox vezető politikusai szégyenteljesnek és sértőnek titulálták az alkotást, követőiket pedig többen arra kérték, hogy mondják le HBO-előfizetéseiket. Legfőbb ellenvetésük az volt, hogy az alkotók elfelejtették, kik is voltak az áldozatok, és kik a hóhérok. Aki azonban végignézi a nyolc részt, valószínűleg nem ezt a képet fogja kialakítani magában. A Patria nem esik abba a hibába, hogy ne tenné egyértelművé azt, hogy akinek vér tapad a kezéhez, azt büntetést érdemel, akármilyen nemes(nek vélt) célok is vezérlik. És nem is tesz úgy, mintha Bittori és Miren családjának szenvedése összehasonlítható lenne, vagy mintha egy fiú bebörtönzése ugyanolyan fájdalmat okozna, mint egy férj és apa meggyilkolása. De megmutatja azt, hogy az érmének igenis két oldala van. És azt, hogy meg lehet próbálni továbblépni. Legyen szó bármely népek békés-békétlen együttéléséről.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.