Az orosz maffia bárkiből akcióhőst farag

Ilya Naishuller: Nobody / Senki

Ami John Wicknek a halott kiskutya, az Bob Odenkirknek a cicás karkötő – a Senki egy újabb hentelős akciófilm, ami azt a képzelgést váltja valóra: mi lenne, ha város legszürkébb aktatologatójának eldurranna az agya?

Jó gyorsra vágott montázsban tudjuk meg, hogy Hutch Mansell jelenlegi életének legnagyobb akciója, amikor minden kedden a kukával a kezében próbálja utolérni a kukásautót. Ugyanabban a halálosan unalmas mókuskerékben ölti fel minden reggel az ingpólóját, töltögeti a táblázatokat a munkában, issza a termoszból a kávét, de még a felesége is ugyanabban a pózban alszik mellette, amikor fáradtan bemászik mellé az ágyba. Ezt az idillt rúgja arcon egy betörés, ami ismét kihangsúlyozza a férfi töketlenségét, ám aztán egy cicás karkötő kell ahhoz, hogy az agresszió elöntse Hutch agyát, és kiderüljön, hogy valahol gondosan elrejtve az ingpóló alatt ott szunnyad egy John Wick.

Kép a Senki (Nobody) című akciófilmből

Igen, nagyon nehéz megkerülni azt, hogy ne essen szó a Keanu Reeves reneszánszát elhozó Wickről, na nem mintha a film ezt megpróbálná elkerülni – főleg, hogy az a Derek Kolstad jegyzi ugyanezt forgatókönyvíróként, mint a Wick-filmeket – még a Parabellum trailerének a zenéjét is belepofátlankodták a filmbe. A recept ugyanaz: van egy főhős, aki már rég feledné véres múltját, csak aztán egy kisebb csapás – míg Wicknek a kiskutya a vörös posztó, addig Hutchnak egy cicás karkötő – kihúzza azt a bizonyos dugót, főhősünk pedig nem bírja ki, hogy ne irtson ki egy egész raktárnyi gengsztert. Lehetőleg oroszt. Pedig a Senki nem egy vigaszfilmnek készült azok számára, akiknek járványhelyzet miatt egyre súlyosbodó John Wick-elvonásban szenvednek: már 2020 augusztusában mozikba került volna, onnan halasztották idén tavaszra a bemutatását.

Kép a Senki (Nobody) című akciófilmből

A Hutchot megformáló Bob Odenkirk persze mást tészta, mint Reeves: neki nem igazán volt akciómúltja, de leghíresebb szerepét, a Breaking Badben és a Better Call Saulban alakított tenyérbemászó ügyvédet látva viszonylag kevesen csaphattak a homlokukra, hogy ez a fickó egyszer még egérfogóval fog oroszokat irtani. A Senkinek pont ez az egyik erőssége: szinte kívánjuk, hogy ez a végtelenül befásult, szürke ember végre ne kukákat tologasson, hanem boruljon el az agya. Várjuk, hogy ez a senki végre ne a szemét lesütve sunnyogjon el a buszon, hanem tegye meg azt, amit úgy egyébként valahol mélyen mi is megtennénk: vágja jól pofán a fiatal lánnyal kakaskodó bandát.

Kép a Senki (Nobody) című akciófilmből

Hutchból pedig mindez ki is törik, és igazán üdítő látni, hogy először milyen rosszul megy neki. Végre egy akciósztár, aki esik, kel, sérül, mint egy normális ember, de ne legyenek illúzióink: a film második felére felveszi ő is a láthatatlan páncélt, és ott már nem a kötekedő kisembert, hanem a jól elnyomott gyilkológép-énjét köszönthetjük. Ennek megfelelően nagyjából másról sem szól a film, csak a látványosabbnál látványosabb gyilkolásokról, de hát az ilyen jellegű filmeket senki sem a mély karakterábrázolásukért vagy az üzenetükért szereti.

A Senkiben ott tombol az explicit erőszak meglepően kreatív gyilkolás-koreográfiákkal meg egy szívószállal végrehajtott gégemetszéssel, és szerencsére a játékidőből is pont annyi jut, amennyi halomra lőtt oroszt elbír még a nézői ingerküszöb. Egy idő után persze már majdnem fárasztónak hat a rengeteg lassított gyilkolás, a vidám zenék használatát pedig igencsak túltolják, de másfél órára kikapcsol a film, csak ennél többet senki ne várjon tőle.

Kép a Senki (Nobody) című akciófilmből

A történetet egyébként részben Odenkirk ihlette, aki egy interjúban elmondta, hogy ugyan először kiröhögte őt a menedzsere, amikor saját akciósztársága kezdte foglalkozni, végül mégis elindította útján a projektet. Ez főleg Odenkirk egy másik, az előzőnél sokkal meggyőzőbb ötletének köszönhető, amely egy olyan élményből táplálkozott, amit ő maga is megélt: korábban ő is egy betörés áldozata lett, azt követően pedig sokat foglalkoztatta saját tehetetlensége az ügyben.

Odankirk Senkije üdítő meglepetés, de Hutch nem üt akkorát, mint Wick. Látványos erőszakpornó, aminek legnagyobb erénye, hogy egy olyan karaktertípusból csinál akciósztárt, aki nem a kézenfekvő alapanyag hozzá. Az viszont kérdéses, hogy van-e mindebben több, márpedig az univerzumépítés mostanában egész nagy divat lett, és a film végkifejlete – és a stáblista utáni jelenet – sem hagy senkit kételyek között: tud ez még hova eszkalálódni. Sőt, a film rendezője, a Hardcore Henry-t is jegyző Ilya Naishuller márciusban már egy lehetséges John Wick-Nobody crossoverről is beszélt egy interjúban. És bár mindenképpen megérne egy misét az ingpólós Hutchot és az öltönyös Wicket egymás ellen vagy épp egymás oldalán küzdeni látni, a Senki pont olyan film, ami egy unalmas másfél órára meglepően jól elszórakoztat, de semmi több.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.