Az Oppenheimer ugyanazt jelenti a 2020-as években, amit Oliver Stone Nixonja három dekáddal korábban: Christopher Nolan tizenkettedik nagyjátékfilmje elbűvölően nagyszabású röntgenkép az erkölcsileg megrendült hidegháborús Amerikáról – és még azt sem bánjuk különösebben, hogy e kép a szemünk előtt törik szilánkosra.
Érthető, sőt, elfogadható az alkotók késztetése: ha egy kisköltségvetésű high-concept thrillerünk váratlan siker, akkor próbáljuk meg továbbfejni. Az már kevésbé elfogadható, hogy megelégedtek az alapötlet walkingdeadesítésével.
Rodrigo Cortés spanyol filmrendező neve sokak számára ismerősen csenghet. Ő rendezte ugyanis a filmes és nem filmes berkekben egyaránt elég nagy port kavaró Élve eltemetve (2010) című filmet. Amúgy van neki még egy nagyjátékfilmje, a fogyasztói társadalmat bíráló The Contestant (A versenyző, 2007), meg öt kicsi. Mit mondjak: elég szép teljesítmény egy 1973-as születésű európai filmestől.
Friss
Ajánld fel az adód 1%-át vagy 3,5%-át a Filmtettnek!