A képzelet titokzatos tárgya – Charlie Kaufman: I'm Thinking of Ending Things / A befejezésen gondolkozom

Charlie Kaufman új filmje minden bizonnyal az egyik legkülöncebb darab a Netflixen, és jól rávilágít egy mostanában kibontakozó jelenségre: rengeteg markáns szerzői világgal rendelkező alkotó viszonylag szabadon készítheti el filmjét a Netflix égisze alatt (Spike Lee, Alex Garland, de akár Scorsese-t is említhetnénk), amire nem biztos, hogy a klasszikus stúdiógyártásban ma már lehetősége lenne. A befejezésen gondolkozom Kaufmanhoz hűen egy igazán izgalmas darab, talán az Egy makulátlan elme örök ragyogása távoli rokona, de van benne minden, amiért szeretjük az excentrikus adaptációkba bocsátkozó író-rendezőt (hisz ez a film is Iain Reid regényén alapszik).

Ezt láttuk a 18. TIFF-en 2. – Akínito potámi / Still River; Tarde para morir joven / Too Late to Die Young; Notti magiche / Magical Nights; What She Said: The Art of Pauline Kael

Színes felhozatal lett a mai: egy nemcsak filmkritikusoknak, de egy filmkritikusról szóló doksi mellett rendesen beindult az idei Vallásóra szekció is már, de Chilébe is elnosztalgiáztathatjuk magunkat. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni a TIFF-en.

Kritikus, helyzetben – 1. rész

A Filmtett szerkesztése közben (is) többször felmerült: milyen a jó kritika? mitől jó egy kritika? ki a jó filmkritikus? melyek a filmkritika mai betegségei? A téma fesztiválokon, kerekasztal-beszélgetéseken, blogokban éled újra állandó időközönként. Induló sorozatunk is ezt a kérdést feszegeti. Elsőként David Bordwell esszéjét1 adjuk közre magyar változatban.

A filmművészet utazó nagykövete – Bukaresti beszélgetés Mircea Dumitrescu filmkritikussal

Azok közül, akik a hetvenes évektől a kilencvenes évek közepéig Bukarestben, vagy valamelyik nagyobb romániai egyetemi városban diákoskodtak, kevesen nem ismerik Mircea Dumitrescut. Talán az egész földkerekségen nincs még egy olyan tanár, akit, habár soha egyetlen egyetemen sem tanított, annyi diák látott, hallgatott volna, mint őt. A „Cinemateca” kézzel pingált hatalmas plakátjai diákok százait, sőt néha ezreit vonzották Antonioni, Bergman, Tarkovszkij, Greenaway legjobb filmjeire, és Dumitrescu rövid filmtörténeti előadásaira. E sorok írója nem egy olyan vetítésen vett részt, ahol az ezer fős terem lépcsői, sőt a vászon mögötti tér is megtelt érdeklődőkkel, sokszor olyanokkal, akik „ott felejtették magukat” az előző vetítésről.

A semmibe írunk… – Bukaresti beszélgetés dr. Viorica Bucur filmkritikussal

A román filmes sajtó lassan másfél éve nem rendelkezik önálló fórummal, de ez nem jelenti a román filmkritika és a román filmélet megszűntét is. A tanár, filmkritikus Viorica Bucur szerint a filmkritikus helyzete egyébként sem könnyű, de Romániában különösen nem az: nincsenek visszajelzések a közönség részéről, és a szakmában nem léteznek igazi vezető egyéniségek.