Betörésből jeles, a családja meg zűrös

George Kay, François Uzan: Lupin

A franciák sem akarnak lemaradni a Netflix főoldaláról: a leghíresebb francia csirkefogót a 21. században vetik be.

A Netflix irtózatos iramú sorozatdömpingjét lehet gyűlölni, lehet szeretni, ám azt nem lehet elvitatni érdemként a streamingóriástól, hogy jó érzékkel emel be a kínálatba sorozatokat az angol-amerikai tengelyen kívülről is. A Money Heisttal a spanyolok dobbantottak óriásit, és valószínűleg önszántából nem sok embernek jutott volna eszébe felkutatni egy olyan orosz posztapokaliptikus-járványos sorozatot, mint amilyen a To The Lake – és milyen nagy hiba lett volna, mert az oroszok első Netflix-sorozata is meglepően jól sikerült. Bár a franciák azért nem esnek olyannyira kívül a pixisen, mint mondjuk az oroszok, tény, hogy még ha jelentek is meg az elmúlt évtizedben remek francia sorozatok – mint amilyen például a kémtörténetet feldolgozó Le Bureau des Légendes (Legendák hivatala), vagy éppen a tavaly véget ért, nyolc évadot megélt Spirál – nem feltétlenül kerülnek annyira szem elé. A Netflix azonban tesz róla, hogy a diszkréten az arcunkba üvöltő előzetes felhívja a figyelmet rá: a Top 10-be bejelentkeztek a franciák is. George Kay, a Killing Eve szerzője Családi bizniszt is író Francois Uzannal porolt le egy hamisítatlan francia legendát, a Maurice Leblanc által a 20. század elején megalkotott francia úri csirkefogó, Arsène Lupin alakját, hogy a 21. században balhézzon egyet a mesterbetörő a francia fővárosban.

Omar Sy a Lupin című Netflix-sorozatban

A Lupin nem szöszöl, már az elején belöki a nézőt a közepébe: a Marie Antoinette nyakékét csillogó szemmel néző takarító amolyan Ocean’s Eleven-stílusban elmagyarázza egy csapat bűnözőnek, hogy is fogják kirabolni a Louvre-t. Hamar megmutatkozik azonban, hogy a kis betörőszakkör azért mégsem olyan pallérozott elmékből áll, mint ami filmet érdemelne, ezzel együtt az is kiderül, hogy a kezeslábasos takarítófiú valójában egy átváltozóművészbe oltott zseni, aki nyolc lépéssel jár mindenki előtt. Az öt darab rész azonban nem arról szól, hogy a főhős látványosabbnál látványosabb módszerekkel rámol ki kirabolhatatlanabbnál kirabolhatatlanabb helyszíneket: a múltban megismerjük a gyerekét egyedül nevelő szenegáli apa és fia életét, és a gazdag Pellegrini családot is, akik a náluk dolgozó apára fogták a már említett nyakék elrablását, a férfi bebörtönzését, öngyilkosságát és a kisfiú elárvulását okozva ezzel. A jelenben látjuk a kisfiúból lett férfit, Assane Diopot, aki úri bűnözővé formálta magát, és aki apja halálának körülményeit vizsgálja – ebben hasonlóságot mutatva a 2004-ben bemutatott Arsène Lupin című filmmel –, miközben persze azért rabol is ezt-azt.

Omar Sy a Lupin című Netflix-sorozatban

A Lupin tehát nem magáról Arsène Lupinról szól: a franciák legendás csirkefogója amolyan példakép Assane számára, aki zaklatott gyerekkorából Maurice Leblanc regényeibe menekült. Lupin immár nem csak példakép, de egyfajta apakép is lesz Assane számára, aki intelligenciájának, kemény munkájának és egy titkos támogatónak köszönhetően ki is aknázza a benne rejlő potenciált, csak éppen nem olyan szakmában, amiről szívesen kitenné a bekeretezett elismerést a falra. Lupin karaktere Leblanc regényeiben egyfajta modern Robin Hood, aki rabol ugyan, mégis olyanoktól, akik „megérdemlik”, a zsákmányból pedig segíteni próbál. Ezt a szálat a sorozat hanyagolja, nem csinál szentet Assane-ból, sokkal inkább a főhős saját problémáira fókuszál: történetesen arra, hogyan él kettős életet, miközben széthulló családját próbálja kétségbeesetten egyben tartani, és közben apaként is igyekszik megállni a helyét – több-kevesebb sikerrel. Saját fiának ugyanis ugyanazt adja tovább, mint amit az apja neki: ugyan ő sincs ott neki, a csibészséget tovább hagyományozza rá a könyvvel együtt. Közben pedig jelenetről jelenetre egyre jobban körvonalazódik, hogy hiába csodabetörő, az élet más területein bőven vannak hiányosságai.

Omar Sy a Lupin című Netflix-sorozatban

Mindezt a franciák nagy kedvence, Omar Sy remekül hozza: vonzó, karizmatikus, elhisszük neki, hogy bármelyik gazdag öregasszonyról bármikor ledumálja az ékszereket, a nőkről meg a bugyit. Az életrevalókkal berobbant színész ugyan el-elkalandozik Hollywoodban is – sem a Jurassic Worldnek, sem az X-Mennek nem tudott ellenállni –, valahogy mégis sokkal üdítőbb francia közegben látni őt. Assane karakterét magabiztosan tölti meg kellő mennyiségű bájjal és gyarlósággal is, sikeresen csinál belőle földöntúli képességekkel rendelkező, mégis hús-vér figurát. Ami felróható a sorozatnak, hogy kicsit olyan, mintha Assane karaktere mellé nem igazán fért volna be más: ugyan akad egy sor remek mellékszereplő, azonban a legtöbb csak távolról asszisztál. Ennek legjobb példája, hogy az Assane-t üldöző nyomozócsapat jóformán arc nélküli masszává olvad össze, akiknek csak az a dolguk, hogy bosszankodjanak és lesüssék a szemüket, ha ordít velük a főnök – erre speciel teljesen felesleges volt három különböző karaktert írni, és három színészt fizetni.

Kép a Lupin című Netflix-sorozatból

Lupin történetét filmek, sorozatok, játékok egész garmadája dolgozta fel, sőt, még mangaváltozat is készült belőle, így hát nem olyan meglepő, hogy pont a Netflix ne menjen át rajta. Leblanc történeteit viszont remekül sikerült aktualizálni egy csipet 21. századi társadalomkritikával és a főszereplő személyes nyűglődéseivel – szerencsére nem csak olcsó szemfényvesztés a Lupin, hanem egy meglepően szórakoztató és izgalmas darab, aminek várjuk a folytatását.




Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.